Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy 1848-as honvéd: Skultéty István

2011.12.22

 

Egy 1848-as nárai honvéd: Skultéty István
 
1848. szeptemberében a király elérkezettnek látta a helyzetet, hogy fegyverrel törje le a magyar forradalmat: Jellasics horvát bánt visszahelyezte méltóságába és kiadta a parancsot Magyarország megtámadására. Ennek ellensúlyozására 1848. október 21-étől december 4-éig Kossuth Lajos felhívására 3000 újoncot soroztak be Vas vármegyében, melyekből kialakították a 44. és 45. honvéd zászlóaljakat. Nárai községből hatan vonultak be honvédnek, hogy megvédjék a forradalom vívmányait, közöttük egyik oldalági ősöm, Skultéty István is. Ő november 16-án vonult be, Kenyeri Lászlóval, Németh Jánossal, Resetár (régebbi írásmódjával Reczetár) Imrével együtt. 29-én Pajor József, 30-án Török Gábor csatlakozott hozzájuk a faluból.
 

nagykep.jpg

Nemzetőr - Borsos József festménye
 
Skultéty István 1826. június 8-án született Náraiban, szülei Skultéty István és Nagy Kovács Anna voltak. („Nagy alias Kovács”, vagyis a sok Kovács család közül a Nagy ragadványnevű Kovács családból.) István szüleinek első gyermeke volt, de mivel édesapjának Anna már a 3. felesége volt, születésekor volt három féltestvére is, József, Ferenc és Antal. (Utóbbi nem érte meg a felnőttkort, 1929-ben, 11 éves korában meghalt. A féltestvérek közül Ferenc a közvetlen felmenőm.) Istvánnak 4 évvel később született még egy fiútestvére, Pál. (Ő volt az a Pál, aki később szombathelyi asztalosként lett édesapja Skultéty Lajos pap-tanárnak.)
István tehát 1848 őszén, 22 évesen, nőtlenként vonult be honvédnak. Egyéni sorsáról semmit nem tudunk, de a hadteste mozgásáról igen. Az ezredet a Dráva mellől visszavonuló Perczel Mór parancsnoksága alá rendelték, november 19-én indították útnak őket. Kovás puskákat és honvéd ruházatot kaptak. A zászlóalj végigharcolta a szabadságharcot, főbb állomásaik és csatáik Tapolca, Pest, Szolnok, Tornalja, Kápolna, Tápióbicske, Isaszeg, Buda (a vár ostroma), Debrecen voltak, végül a többiekkel együtt Világosnál a 44. zászlóalj is letette a fegyvert. Nem tudni társaival mi lett, de az biztos, hogy István hazatért szülőfalujába.
 

800px--1.jpg

A tápióbicskei csata -  Than Mór festménye
 
A következő anyakönyvi adatot a szombathelyi római katolikus házassági anyakönyvben találtam meg róla: 1856. április 16-án, azaz 30 éves korában nősült meg, felesége Németh Terézia soroki lány volt. Ez megmagyarázza a szombathelyi házasságkötés tényét, ugyanis a házasságot a lány falujában volt szokásos kötni, de Sorok csak egy uradalom (majorság) volt, így nem volt temploma. (Sorok major azonos a később Petőfi-telepnek nevezett résszel Szombathelytől délre.) A gyermekeik, Terézia és János két, illetve négy év múlva, viszont már Náraiban születtek. Fiúgyermeke születése után tragikus fordulatot vett az egykori honvéd sorsa, ugyanis rá 5 hónapra, 1860. október 8-án, mindössze 35 évesen, meghalt. Nem tudni miben, és sem felesége, sem gyermekei további sorsáról sem tudni semmit.
Oldalági ősöm, István így sajnos nem élvezhette öregkorában az egykori 48-as honvédeknek kijáró köztiszteletet. Minden esetre a hat nárai 48-as hős –mert azok voltak ők, akik fegyverrel a kézben harcoltak a hazáért, a magyar szabadságért- megérdemelné, hogy emléküket emléktábla örökítse meg a faluban. Felvetettem ezt Németh Tamás polgármesternek is, aki azt válaszolta rá, meg fogják találni a módját annak, hogy emléküket megörökítsék.
Akár így lesz, akár nem, mindenképpen büszke vagyok rá, hogy egyik oldalági ősöm, egy Skultéty is harcolt az 1848/49-es szabadságharcban.
Németh József, 2011 júniusában
Forrás: Németh Tamás: Nárai c. könyve, illetve saját kutatásaim
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.