Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fülöp István rejtélyes halála

2012.01.11

Megjegyzés: Fülöp István 1876-ban a Zala megyei Kerkaszentmihályfán született. Egyetlen leánya, Fülöp Erzsébet (1901-1956) lett Skultéty József (1887-1971) felesége. (Lásd a József- ágnál.) Fülöp István a dédapám volt. 

 

 

masolat---04.jpg

 

Elmondta özv. Völgyi Jánosné, Skultéti Ilona, Nárai, 2009. Húsvétján, 82 éves korában

Amikor apámék visszajöttek Amerikából, akkor anyám szülei is hazajöttek velük1 és ők is Náraiban telepedtek le, egy házban lakott az egész család. De azért tartották a kapcsolatot a Zala megyei rokonokkal. Fülöp öregapám anyámmal egyszer télen rokonlátogatásra ment Zalába, és magukkal vittek engem is, aki akkortájt úgy 17 éves lány lehettem. Vagyis ez úgy a háború alatt lehetett.2 Vonattal mentünk Zalaegerszegig, és először öreganyám falujában, Szilvágyon látogattuk meg a rokonokat. Onnan mentünk át Kerkaszentmihályfára3. Öregapám ismert az erdőn keresztül egy rövidebb utat, mert a rendes úton nagyon messze lett volna. Így úgy öt-hat kilométert4 kellett gyalogolni.Már majdnem a faluhoz értünk, mikor öregapám mondta, hogy menjetek csak előre, ő megáll pihenni. Mi beértünk a faluba, közben besötétedett és havazni is kezdett. A rokonoknál aludtunk, öregapám nem jött, de nem kerestük, mert azt hittük, hogy a hóvihar miatt a másik rokonoknál alszik. Reggel derült ki, hogy nem is járt ott. Elkezdtük keresni, az egész erdőben, de nagyon nagy hó esett az éjjel, nyomokat sem találtunk, semmit, mindent belepett a hó. Hóolvadás után, úgy egy-két hét múlva5, söprűág gyűjtők találták meg az erdőben, nem messze attól a helytől ahol elváltunk, egy fa alatt üldögélt, holtan. Ott temették el Kerkaszentmihályfán, a szülőfalujában, a sírja még mindig megvan, úgy tudom6.

 
1 Skultéti József 1914-ben vándorolt ki Amerikába, ott vette feleségül Fülöp Erzsébetet. 1920-ban települt vissza felesége szüleivel együtt.
2 1945.december 8-án történt.
3 Jelenleg már nincs ilyen nevű település, mert 1941-ben Bárszentmihály néven egyesítették Bárhellyel, 1978-ban pedig Lentihez csatolták.
4 Valójában legalább 10 km-t.
5 1945. december 24-én, azaz 2 hét elteltével. A halálesetet egy Horváth János nevű személy jelentette, ő volt az a rokon, akihez látogatóba mentek.
6 Paukovits Péter -özv. Völgyi Jánosné unokája- bejárta Kerkaszentmihályfa és Szilvágy temetőket is, de nem találta meg a sírt.
 
 

a-helyszin.jpg

A helyszín - Paukovits Péter felvétele 2010. nyarán
 
 
A másik történet, elmesélte Skultéti István (79 éves), 2010 júniusában
 
Ez még a Fülöp öregapám legénykorában történt. Akkor járt udvarolni öreganyámnak és akkor is mindig ugyanazon az erdőn ment keresztül Kerkaszentmihályfáról Szilvágyra. Volt puskája, mert huszár volt. Amikor a patakhoz ért, gyereksírást hallott a túloldalról. Átment megkeresni, de nem talált semmit. Hanem onnan meg erről az oldalról hallotta. Visszajött, és gyereket nem talált, hanem látott a fák között egy nagy világosságot, fényt, mintha égett volna valami. Na, ebbe öregapám belelőtt a puskájával. Onnantól a gyereksírás megszűnt. Továbbment Szilvágyra, de a történetet elmesélte öreganyámnak is és a helyet is megmutatta neki is és másnak is, aki vele ment mikor arra jártak később. Nekünk is sokszor elmesélte, esténként, amikor összejöttünk az első szobában. Sok ilyen történetet meséltek akkor. Na most ebben csak az volt az érdekes, hogy amikor meghalt és megtalálták, akkor ugyan ott találták meg halva, mint ahol ő belelőtt abba a tűzbe előtte negyven évvel.
 
 
Pista bátyám a következőket fűzte még hozzá a történethez egy 2012. januári beszélgetésen.
 
 „Akkoriban Náraiban sok ilyen történetet meséltek boszorkányokról, lidércekről. Nem szabadott például éjfél után temető vagy templom előtt elmenni, mert az nagy bajt jelentett. A nem is tudom ki, az öregek beszélték, az A’szegbe udvarolt. Mondta neki az anyja, meg az apja, hogy ne késsél meg, mert a templom előtt baj lesz. De aztán mégis csak megkésett, olyan sötét, ködös idő volt. A Dezséék laktak a templom háta mögött, volt nekik két szamaruk. A szamarak valahogy elszabadultak, ott álltak a templom előtt a lépcsőn. Ez meg ment haza, megsimogatta a szamarakat. Ott esett össze, holtan találták meg.
A másik meg, a Jakab Pista, aki nem messze lakott tőlünk, ment éjfél után az A’szegen hazafelé. Egyszer csak hallja ám a háta mügül, hogy csissz-csossz. Kétségbe esett, gyorsabban ment, de akkor még gyorsabban hallotta, hogy csissz-csossz. Nem mert hátranézni, már futott, egyre gyorsabban halotta a csissz-csosszt. Aztán kiderült, hogy ilyen lovaglónadrágban volt, és az súrlódott a lába között, attól ijedt meg. Szóval ezeknek nagy része csak ilyen kitalált dolog volt, nem volt akkor még tévé, rádió sem, ilyenekkel szórakoztatták egymást esténként az emberek. 
De az öregapám, az tényleg ugyanott halt meg, ahol előtte belelőtt abba a tűzbe.”
 
Lejegyezte: Németh József
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.