Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Skultéti Gyula (1921-194 ?)

2013.08.12

01_2-skulteti-gyula.jpg

 

Skultéti Gyula

2. világháborús hősi halott

1921 Nárai – 194?, valahol a Szovjetunióban

 

Skultéti Gyula 1921 augusztus 30-án született Náraiban, anyja Fülöp Erzsébet, anyja Skultéti József volt.

1942-ben vonult be Körmendre, ahonnan kiképzés után hamarosan a keleti hadszíntérre került. A III. utász zászlóalj 112. utász század kötelékében szolgált.

 

Gyula bevonulásának pontos dátuma nem ismert, de 1942. augusztus 2-a után kellett legyen, mert ezen napi dátummal szerepel még a KALOT (Katolikus Agrárifjúsági Legényegylet) Nárai szervezetének alapítói között. A család férfitagjai közül elsőként vonult be, 19 évesen. A családi emlékezet szerint akkor egyszerre 20-25-en is vonultak a faluból, a fiataloknak nagy búcsúztató ünnepséget tartottak „a Pekker Sanyiéknál”.

 

Skultéti Gyula sorsáról információt kértem a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattárából, a válasz 2013. július 4-ei dátummal megérkezett, nagybátyám veszteség nyilvántartási kartonjának másolatával egyetemben. Ezen szerepel, hogy mikor és hol esett fogságba – ez 1943. december 11-én Lachwától északra történt.

 

 

scan20002.jpg

Lachwa korábban lengyel, azután szovjet-belorusz terület volt, jelenleg Fehéroroszország területén fekszik. Végülis a családi legenda megállja a helyét, miszerint nagybátyám a brjanszki erdőben esett fogságba. Brjanszk városa Lakhvától (ez a jelenlegi hivatalos neve) ugyan 450 km-re nyugatra fekszik, de az erdő kiterjedését tekintve és orosz mértékkel mérve ez nem jelentős távolság, az erdő kiterjedése mintegy 1 millió hektár.

  

Lakhva elhelyezkedése Fehéroroszország térképén

(A Nárai – Lakhva távolság légvonalban 950 km)

 

350px-lakhva1926.jpg

 

Lakhva egy 1926-os fényképen

 

Lachwában hozták létre a németek az egyik legnagyobb zsidó gettót, a település 40%-a ugyanis zsidó lakosságú volt. Valószínűtlen ugyanakkor, hogy a Magyar Királyi Hadseregnek köze lett volna a gettó őrzéséhez, ezt német katonák végezték.  Az sem valószínű, hogy Gyuláék alakulata a hátország megszállásában vett részt, mint műszaki alakulat tagja az utak, hidak biztosításában tevékenykedhetett.

A családi legenda egy másik fejezete szerint akkor esett fogságba, mikor „egy nagy folyón át kellett nekik kelni”, ez a Dél-Fehéroroszországon végig folyó Pripjaty folyó lehetett.

 

Minden bizonnyal partizánok ejthették fogságba, a brjanszki erdő híresen-hírhedt volt a partiántevékenységéről, és akkor, vagyis 1943 decemberében még messze keletre húzódott tőle a frontvonal. (A települést a benne lévő zsidó gettóval együtt csak 1944 júliusában szabadították fel a szovjetek.) A Brjanszki erdő egy óriási erdőség, áthatolhatatlan részekkel és mocsarakkal, amelyet a németek sohasem tudtak az ellenőrzésük alá vonni. A pertizánok fő módszere az utánpótlást szállító vonatok aknára futtatása volt, amikor ez sikerült, két oldalról az erdőből tűz alá vették a vonatot és az abból kiugráló embereket. Ennek megelőzésére a németek 200 m szélességben kivágták a fákat a sínek mellől, amely a nappali akciókat meg is akadályozta, de az éjjelieket nem. A partizánok szabályos utánpótlást kaptak a hátországból, még nehézfegyvereik is voltak.

 

4.jpg.png

Partizánok a brjanszki erdőben

 

 

 

Gyula további sorsa ismeretlen. A családi emlékezet szerint hadifogolytáborban halt meg ismeretlen helyen és időben. A család csak a fogságba eséséről kapott értesítést. (A veszteséglista karton szerint 1944. január 4-én.) Sajnos a Hadtörténeti Intézet és Múzeum sem tudott ennél többet kideríteni Skultéti Gyuláról. „A kutatást a birtokunkan lévő, Oroszország által a Központi Irattárnak megküldött, a volt szovjet hadifogolytáborokban elhunytakról készült névlistában is elvégeztük, amely nem járt eredménnyel.” Így, hogy melyik fogolytáborban és mikor halt meg, az valószínűleg már soha nem fog kiderülni. Az orosz fél évekkel ezelőtt átküldött egy 65.170 nevet tartalmazó, hadifogolytáborban elhunyt személyek, és egy 40.670 nevet tartalmazó, hadifogoly-temetőkben nyugvók adatait tartalmazó, cirill betűs névlistát, amelyeknek körülbelül harmadát sikerült azonosítani – a szovjet hadifogoly táborokban elhunyt magyarok számát egyébként 200 és 300 ezer közé teszik a történészek…

 

Valószínűleg Gyulát előbb a brjanszki erdő partizánjai őrizték, aztán, mikor a front áthaladt a terület felett, akkor került hadifogoly-táborba. Belorussziában számtalan ilyen létezett, szóba jöhet akár a minszki, akár a boriszovi anyatábor is, ezeknek több altábora is volt. Általában erdőirtásra vezényelték ki a foglyokat, de van, akiket átirányítottak bányákba. Aki túlélte, az legkorábban 1947-ben jöhetett haza, de ez keveseknek adatott meg. Skultéti Gyulának sem.

 

Keresztanyámat, Ilus nénit (özv. Völgyi Jánosné Skultéti Ilona, 1927) megállította egyszer egy rendőr az 50-es években Szombathelyen a Nárai utcában, aki felfigyelt a ritka családnévre. Elmondta, hogy ő egy Skultéti Gyula nevű személlyel együtt volt a Szovjetunióban hadifogoly-táborban. Akkor kellett volna visszakérdezni, hogy ez hol és mikor volt. Keresztanyám azonban ezt nem tette meg, ami olyan szempontból érthető is, hogy az 50-es években egy rendőrrel nem szívesen beszélgetett el az ember, ráadásul keresztanyám egy évig REF (rendőri felügyelet) alatt állt. Így –gondolom - örült, hogy mielőbb megszabadulhatott onnan.

 

 

Németh József, 2013. augusztusában

 

Források:

            Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattára

            Internet (fényképek, térkép)

            családi visszaemlékezések

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.