Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nárai Közéleti Hírmondó

2014.09.02

A lap, amely Nárai Község faluújságja, 1999-2000-ben 6 alkalommal, majd 5 éves szünet után, 2006-tól rendszeresen, évente négy alkalommal jelenik meg, esetenként falutörténeti, családtörténeti vonatkozású cikkeket is közöl. A lap interneten is olvasható:

http://www.kozeletihirmondo.gpinet.hu

 

naraihirmondo.jpg

 

Skultéti és rokon említések a lapban (összefoglalás és fényképek):

2017/1 - az 1956-ban kivándoroltak emléktáblájának avatásáról szóló cikkben felsorolják a táblán szereplő neveket, köztük Skultéti Antal, Imre és Miklós nevét is (2.o.)

2016/4 - a migránspolitikáról történt országos népszavazásban a helyi szavazatszámláló bizottság tagja volt Skultéti Lászlóné (Lászlónak írva!) is (1.o.), ugyanőt hivatalsegédként is megemlítik (2.o.)

2016/3 - Szakmári Ádám elsőáldozó (4.o.)

2016/2 - A 70-es 80-as évek Náraija gyermekszemmel c. cikkben (Lóránth Zoltán visszaemlékezései) szerepel Skultéty László is, akivel gyakorta "verték a blattert", azaz kártyáztak (10.o.)

2016/1 - az anyakönyvi hírek között szerepel Kreiner Edit és Pados Balázs házassága (13.o.)

2015/2, 2015/3, 2015/4 - nincs említés

2015/1 Skultéti Lászlóné (Boldizsár) Beát két cikkben is említik, mint a nárai polgármesteri hivatal új dolgozóját (5. és 11. o.)

2014/4 A Hősök terén átadott harangláb felállításának támogatói között: Doma Péter és családja, Ódor Ferenc, Skultéti Ferenc és családja (8.o.)

2014/3 nincs említés

2014/2 nincs említés

2014/1 Polgármester beszámolójában: „a Béke utca lakói is gereblyét fogtak” – FOTÓK

2013/4 Devecseri Szilárd a válogatottban (1. és 12. o.) Megj.:  valószínű, hogy ugyanabból a Devecseri családból származik, amelyből dédanyám Devecseri Terézia is.

2013/3 Skultétiné Stubits Zsuzsanna tanítónő vezetésével Náraiban gyűjtöttek szemetet a felsőcsatári iskolában tanuló gyerekek (7.o.)

2013/2 Ódor András – a kultúrház vezetője megköszöni neki és másoknak a február 9-ei rönkhúzásra felajánlott bort (6.o.)

2013/1 nincs említés

2012/4 nincs említés

2012/3 Skultéti Lászlóné – a Náraiért Egyesület elnöke megköszöni neki a gyermeknapi bográcsgulyás elkészítésében való közreműködést (11.o.)

2012/2 nincs említés

2012/1 nincs említés

2011/4 nincs említés

2011/3 nincs említés, de a Falunapot tartottunk c. cikk fotói között szerepel özv. Völgyi Jánosné Skultéti Ilona is egy fényképen (10. o.) –CIKK, FOTÓ

2011/2 nincs említés

2011/1 Skultéti Beatrix – ő adta át az interjú-stafétát (8.o.); Skultéti Dóra és Jobbágyi János (házasság), özv. Völgyi Imréné sz. Skultéty Anna (élt 81 évet, halálozás) – 2010. évi anyakönyvi eseményekben (12.o.)

2010/4 Skultéti Beatrix – interjú vele (12.o.) - VELE KÉSZÍTETT INTERJÚT TELJES TERJEDELMÉBEN KÖZLÖM, FOTÓVAL EGYÜTT!

2010/3 Skultéti Lászlóné – a polgármester megköszöni neki a falunapi hagymapucolást (4.o.); Skultéti Beatrix – Abodi Kinga neki adja át az interjú-stafétát (11.o.)

2010/2 nincs említés

2010/1 Skultéti László – élt 77 évet – 2009. évi anyakönyvi eseményekben (halálozások) (10.o.)

2009/4 nincs említés

2009/3 Skultéti Lászlóné és Skultétiné Stubits Zsuzsanna – a június 7-ei EU parlamenti választásnál szavazatszámláló bizottsági tagok (3.o.)

2009/2 Skultéti Lászlóné - a március 22-i időközi polgármester választáson a választási bizottság tagja (3.o.); Skultétiné Stubits Zsuzsanna - gyermekrajz pályázat alkotásait neki lehet leadni (9.o.)

2009/1 Skultéti Beatrix – egy 2008. évi őszi rajzversenyen emléklapot kapott (8.o.)

2008/4 nincs említés

2008/3 Skultéti József (szabó) – 1946 tavaszán a focipálya létrehozói között említve 4 társával együtt (10.o.); Szakmári Gyula – a Kistelepülések Vas Megyei Sportversenyein júliusban szereplő labdarúgó csapat tagjaként említve (11.o.) – FOTÓ, CIKK

2008/2 Szakmári Gyula (Szatmárinak elírva) és Doma Eszter egy FOTÓN egy cikkben, amely a 25 éves óvodáról szól (1.o.)

 

ovoda.jpg

 

Balról az első Szakmári Gyula, a harmadik pedig Doma Eszter - a fotó 1982-ben készült

            Skultéty Lászlóné – a március 9-ei népszavazás (vizitdíjról, tandíjról) választási bizottságában (2.o.)

 

vb.jpg

 

Balról a második Skultéti Lászlóné

            Skultéti Ferenc cikkének 2. része (10-12.o.) – TELJES TERJEDELMÉBEN, FOTÓKKAL EGYÜTT KÖZLÖM!

2008/1 Skultéti Imre – élt 77 évet; Skultéti József – élt 80 évet – 2007. évi anyakönyvi eseményekben (halálozások) (3.o.) ; Skultéti Ferenc cikke „Volt egyszer egy „Rákóczi” MTSZ Náraiban (12-15.o.) - 3 archív FOTÓ, egyiken a szerző - ALÁBB TELJES TERJEDELMÉBEN, FOTÓKKAL EGYÜTT KÖZLÖM! 

teesz4.jpg

 

2007/4 Skultéti Benjámin – kivált a Nárai labdarúgó csapatból; Skultéti László – egy gólt rúgott az ificsapatban (11.o.)

2007/3 Skultétiné Stubits Zsuzsanna rövid cikke arról, hogy 28 nárai gyermek április 20-án szemétszedő akcióban vett részt (1.o.); Skultétiné Stubits Zsuzsanna - a május 8-án megalakult Náraiért Egyesület alapító tagja 13 társával együtt (3.o.)

2007/2 Skultétiné Stubits Zsuzsanna - köszönetet mondanak neki (igazgatójának és tanártársának) azért, hogy március 30-án egy előadásra megszervezte és elkísérte a gyerekeket a felsőcsatári általános iskolából (12.o.).

2007/1 Szakmári Ádám - 2006. évi anyakönyvi eseményekben (születések) Szakmári Gyula és Varga Ildikó fia (7.o.) ; Doma György végrendelete, 1850 - Doma György nem felmenőnk, de a Doma család több ízben házasodott Skultétiakkal. ALÁBB TELJES TERJEDELMÉBEN KÖZLÖM A VÉGRENDELETET.

2006/4 nincs említés

2006/3 Skultéti Benjámin – május 13-án bérmálkozott 12 társával együtt (15.o.)

 

2006_3.jpg

 

2006/2 nincs említés

2006/1 Skultéti László – 2 másik játékossal együtt leigazolták a SPARI-ból, de sérülések és kiállítások miatt egy másik játékossal együtt többször is nélkülöznie kellett a labdarúgócsapatnak (11.o.) 

2000/1 hiányzó szám, 2000/2-3 nincs rokon említés, 2001-2005 között nem jelent meg a lap

1999/4 Skultéti Benjámin – november 23-án NAP futóversenyen (Szombathely, Haladás pálya) a győztes csapat tagja (2.o.)

1999/3 nincs rokon említés

1999/2 nincs rokon említés

1999/1 nincs rokon említés

-------------------------------------------------------------------

TELJES CIKKEK
 

2007/1. szám

Doma György végrendelete


Atyának Fiunak és Szent Lélek Istennek nevében ámen.

Én alul is meg irt N. (Nemes, megj. N.T.) Doma Görgy testemben ugyan beteges de elmimben ép és egisséges elöttem viselvin az em­beri életnek cseréphez hasonló töredéken állapotját meg gondolván azt is hogy egyszer meg köl halni minek elöttö pedig az meg törtinne ugyantsak ép elmivel minden kinyszerittés nélkül teszem ezen kö­vetkezendő végső rendölésemet u.m. (ugymint, N.T.) 

1. Lelkemet ajánlom a Teremtő Istennek Szent Irgalmában Testemet pedig a Földnek Gyomrában a honét eredetit vette akarom is hogy az sorsomhoz képest illendően egy engesztelő öreg Szent misével el takarittassik.  

2. El hunt nöm Szabó Örzsébeth vig rendöletinek második pontjában Nani Leányomnak hagyot Homor Jánostul vásárlot három darabbul álló ipületet fundusostul egygyüt néki testált egy ruha szároztó kötéllel és egy vas fazikkal és egy tehénnel egygyüt a fiatalabikat nékije én is hagyok. 

3. János és Jósef Fiaimnak hagyom egyik pár ökrömet tett szisek szerint. 

4. János Fiamnak hagyom egy szekeret ekit boronát tetszise szerint fél hold földel a mellyet boldogult nöm is nékijek hagyot.  

5. Anna Leányomnak negyven réf vásznot fele pamukossat két dunyhát két párnát három vánkost három fölső agyi alsó Lepödöket nigy abroszt tizen egy szakasztó ruhát és egy ágyot tetszise szerint a melleket el hunt nöm is nékije testált.  

6. János Fijamnak egy párnát egy dunyhát egy vánkost tetszise szerint. 

7. Boldogult Nöm végrendöletiben hagyot hetven váltó forintokat örökös misékre a mellet a Nároji Tisztelendő Plébánosnak tüstint kezihez át adtam, ehhez annyitt én is szegin Lölkünkért örökös Szent misékre hagyok. 

8. Józsi Fiamnak osztállán Föllül husz funt szalonát egy aláb való nadrágomat egy sötét posztó mándlimal együt hagyom. 

9. A minimü liszt főzelék a háznál találtatik azt hagyom vélem lévő gyermekeimnek.  

10. A mi nimö fonyos és fonyatlan szerek házomnál találtattnak hagyom Nani Leányomnak.  

11. A fönt és tulsó Lapon meg iratakon föllül a minimö ingó és ingatlan jovaim vagynak mind azokat Ides Gyermekeim magok közt igasságosan föl oszszák.  

Melly ebbéli akaratom szerint törtint vig rendöletem elöttem szórul szóra föl olvastatottak és az alább irt meg hivot bizonyságok elött saját kezem kereszt vonyásommal meg erősittem.

Kelt Narajiban Martzius hova 23 dik nap 1850 Eszten

N. Doma Görgy X

Én elöttem Zernovatz Imre mind meg hivot bizonysag elöt

Én elöttem Zámbo Joseff mind meg hivot bizonysag előtt

Én elöttem Ifj Tótt István X mind meg hivott bizonyság előtt

Én elöttem Dezse Lajos mint meg hivott bizonyság elött

Én elöttem Hertelendy Imre meg hivot Bizonyság elött  

Közölte: Németh Tamás


  

2008/1. és 2. szám

Skultéti Ferenc visszaemlékezése a téeszre

 

 Volt egyszer egy „Rákóczi” MTSZ Náraiban

 

Egy év múlva (2009-ben – N.J.) 50 éve lesz, hogy megyénkben is megkezdődött az akkori időknek megfelelően a mezőgazdaság szocialista átszerve­zése a központi akaratnak a központi bizottság és az országgyűlés határozatának megfelelően hozott 7. számú Tsz törvény végrehaj­tására. Ennek a törvénynek megfelelően kellett a megyei tanácsi és megyei pártszervek összehangolt intézkedéseinek hatására meg­alakítani minden településen a mezőgazdasági termelőszövetke­zeteket. Vas megyében, ha kevés helyen is, de már korábban is volt, az előző időkből örökölt volt uradalmi területeken a korábban ott dolgozó cselédek és családtagjai által megalapított szövetkezet. Ezeken a majori, vagy községi településeken élők, volt nincstele­nek, agrárploretárok nem tudtak mit kezdeni az 1945 évben vég­rehajtott földosztáskor nekik juttatott földterületekkel, így ezeken kis állami segítséggel és kis biztatással megalakultak az akkori idő­nek megfelelő különböző típusú I., II., III. csoportok, vagy Állami gazdaságok. Ezeknek a csoportoknak működéséről főleg melyik sikeresen gazdálkodott, az akkori sajtó megfelelően tájékozta­tott, mintegy kedvet adva, hogy az ilyen gazdálkodás minél több területen megvalósuljon. Környékünkön Sorokmajorban, Bükön, Vasszilvágyon és Jákon, és még egy-két helyen valóban értek is el sikereket, de voltak ahol a gazdálkodásnak nem volt eredménye és összetartó ereje, nem volt képes az adott településen élőknek létbiztonságot adni. Ezek a csoportok feloszlottak, átszerveződtek, vagy más formában kezdtek el újra életképessé válni, működésüket folytatni. Egyrészt féltek is az egyéni gazdálkodókat súlytó beszol­gáltatási rendszertől és a padlássöpréstől, mely a mezőgazdaságban dolgozó parasztságot sújtotta az 1950-es években. Nagy gazdákat, a kulákká minősített gazdálkodókat különösen sújtották a mindig újabb és újabb rendeletek, melynek már akkor az volt a célja, hogy a parasztságot bekényszerítse a kollektív gazdálkodásba, magya­rán mindenhol alakuljon meg mezőgazdasági termelőszövetkezet. Aztán az 1953-as Nagy Imre-féle akkori rendelkezések némileg enyhítették a gazdálkodók helyzetét, melynek hatására megválto­zott a gazdálkodás helyzete. A már akkori erőszakos szövetkeze­ti szervezés megszűnt, és számtalan addig működő egyéb típusú szövetkezetbe vagy beléptek a gazdálkodók, vagy azok megszűntek, mert erre is volt már lehetőség. De az igazi vízválasztó az 1956-os események voltak a szövetkezeti gazdálkodás életében. Rövid időre sok szövetkezet feloszlott, volt amelyik átvészelte, megmaradt és tovább gazdálkodott, ezek általában már megerősödött szövetkeze­tek voltak, de a gyengébbek elkezdték a szövetkezeti vagyon felosz­tását. Sok településen, már elkezdték a közös vagyon felosztását, az állatokat hazavitték, és csoportosan követelték a TSZ vezetőségé­től, hogy adják vissza a belépési nyilatkozatokat, mert megszüntetik a tagságukat. Mindezek hatására a korabeli adatok szerint a TSZ-ek 63%-a feloszlott, melynek hatására a kormány 1956 végén a TSZ szervezéseket levette napirendről. A TSZ szervezés ügye aztán 1958–59 télfordulóján már érzékelhetően újra előremoz­dult. 1958 decemberében született meg az elhatározás a folyamat felgyorsításáról, ami az emberi kapcsolatokban való példátlan méretű beavatkozással járt. Két évvel ezen döntést követően a TSZ-ek száma 1755-ről 4298-ra, az összes földterület 168 ezer ha-ról 3 millió 705 ezerre nőtt, így a szántóterület több mint a fele (53%-a) szövetkeze­ti kezelésbe került. Kimondták, hogy Magyarország csak szocialista társadalmi rendben válhat stabillá, ehhez szük­séges a kollektivizáció befejezése. A következő időszakban szervezés előrelépésében nagyban segítette lélektanilag a paraszti gazdálkodás módosulása is, hogy ha 1956-ban sem lépett cselekvőleg közbe a nyugat – közbeszéd szerint, nem jöttek az amerikaiak –, akkor nincs esély a változásra a következő időszakban sem, előbb vagy utóbb bekövet­kező szervezésnek nem fognak tudni ellenállni. A szerve­zésekről már sokat hallottak az emberek, bíztak abban, hogy nem botokkal és rendőrökkel fogják azt megvalósítani már, de lehetett hallani azért az erőszakos szervezésekről is. Voltak olyan helyek, ahol nem akarták aláírni a belépési nyilatkozatot, velük azt akarták aláíratni, hogy értenek egyet a társadalmi rendszerrel. Így akarták provokálni az embereket, de olyan település is volt, ahol túlkapások történtek. Olyan plakátokat nyomtattak, mely rácsot ábrázolt, és mögéje embereket, a felirata pedig az volt, hogy így jár, aki nem lép be, és izgat a szervezés ellen. Rég volt események ezek, sok valóságos történetekkel, ki hogyan emlékezik még ezekre. 50 év távlatából azok, akik még élnek emlékeznek. Az eddigiekben általában írtam az országos szövetkezeti mozgalomról, annak szer­vezéséről, melyet a mai körülmények között nehéz életszerűnek elképzelni, és lassan feledésbe merül főleg azoknál, akik nem vol­tak tevékeny résztvevői ezen időszakban lezajlott eseményeknek. Az emlékek még élnek, ha halványabban is, bennem is, és erről szeretnék emlékezetből, ha lehetséges élethűen visszaemlékezni. Visszaemlékezni a megszervezésére, létrejöttének körülményeire, majd a megalakult termelőszövetkezetnek a község életére hozott változásokra, gazdálkodásának hatására átalakuló faluképre, mely alapjában megváltoztatta az emberek életkörülményeit, gondol­kodásmódját, a régi megszokott életmódot. Nehezen fogadták az eddig ismeretlen, a többségben csak hallomásból származó jó, vagy rossz híreket az új életformával.

Náraiban a TSZ szervezésének előjelei voltak, hogy szóbeszéd lett a községben, hogy november hónapban több gazdálkodó háza előtt állami rendszámú autó állt meg, és a gazdálkodókkal elbeszél­gettek és véleményt kértek, hogy mit gondolnak arról, hogy Nára­iban is szerveződjön-e termelőszövetkezet.

 

 

 

teesz1.jpg


Aratás 1962-ben

 

 

Ezek a felkeresett gaz­dák általában köztiszteletnek örvendő középparasztok voltak, és gondolták a szervezők, ha sikerül őket meggyőzni, úgy a későbbi­ekben segítenek a TSZ szervezésben. Valahol, valakik ezen célsze­mélyeket ajánlották előzetes hangulatfelmérésre, melyet időszakon­ként folytattak addig, amíg kellő információkkal nem rendelkeztek arra vonatkozóan, hogy általában mi a lakosság véleménye a TSZ szervezésről. A Járási Tanács VB Mezőgazdasági osztály vezetői elő­ször ezen előzmények után keresték csak a községi tanácsot, ahol hivatalosan is bejelentették, hogy Náraiban is sorra kerül a TSZ szer­vezése, és kérték a tanácselnököt, hogy apparátusával és helyismere­tével is segítse mindazokat, akik a következőkben részt vesznek a szövetkezet megszervezésében, munkálkodnak. Kérték, hogy a ta­nács ezen időszakra biztosítson egy központi helyiséget, melyben a szervezést bonyolító bizottságnak a tagjai berendezkedhetnek, és irányíthatják a szervezést, és elhelyezhetik a szükséges technikai be­rendezéseket. Elmondták, hogy hogyan értékelik az általuk tapasztalt véleményeket, az emberek által elmondottakat, általában az a megállapítá­suk, hogy nehéz lesz az emberek meggyőzése a cél eléréséhez. De bizakodóak voltak, mert az a tapasztalat, hogy az előző községekben is ilyen volt a hangulat, kezdetben ellenezték, aztán egy­mást is meggyőzve, még ha nehezen is, eredmé­nyes volt az agitáció, és megalakult a termelőszö­vetkezet, mely magába foglalta általában a község lakóinak többségét, a gazdálkodókat, és nem gaz­dálkodókat is. A Járási Tanács Mezőgazdasági osztály bejelentése után folyamatosan napiren­den volt a szervezés előkészítése, jöttek a Szom­bathelyi Járási Pártbizottság munkatársai, kik szintén felkeresték a községi tanácsot, és kapcso­latot kerestek a községben működő községi és állami gazdaság pártszervezeteivel. Első lépésként meghívták a két pártszervezet titkárát, és a megbeszélés alapján kérték, hogy a megegyezés szerinti napra biztosítsák mindkét párt­vezetőség megjelenését a megbeszélésre. A megbeszélésen résztve­vőkkel részletesen ismertették a szervezés menetét. Mind a pártbi­zottság, mind a Járási Tanács munkatársainak javaslata az volt, hogy a községben működő pártszervezet tagjain kívül meg kell hívni a községben lakó, de üzemekben dolgozó párttagokat is. Néhány nap múlva a községi pártszervezet megkapta azok névsorát, akik Szombathelyen bármely üzemben, vállalatnál dolgoztak, és a párt­nak tagjai voltak. 28 fő volt ez a létszám, így a községben és állami gazdaságban dolgozó MSZMP tagok létszáma összesen 58 fő, me­lyek egy kibővített taggyűlésre meghívót kaptak, mely az Állami Gazdaság egyik termében lett megtartva. A megjelenteknek létszá­ma kb. 40 fő volt, elmondták, hogy a szervezés előkészületei mi­lyen stádiumban van, és hogy mikor kerül sor a megvalósításra, il­letve a szervezés konkrét időpontját is meghatározták. Javaslatokat kértek a jelenlévőktől, és hogy mondják el véleményüket, és hogy végső soron támogassák személyesen is a TSZ megalakulásának megvalósítását. Több hozzászólás volt, de az volt a megállapítás, hogy a jelenlévő MSZMP tagok sem lelkesedtek nagyon a tervezett TSZ megszervezéséért. Élénk viták folytak arról, hogy semmilyen megindulási alap nincs, mindent a semmiből kell kezdeni, és felve­tették, hogy a meglévő ÁG egy részét engedjék át a szervezésre kerülő szövetkezetnek, mely komoly vitáknak lett a megkezdése. Különösen válaszként a jelenlévő ÁG igazgatója tiltakozott a felve­tés ellen, hosszasan magyarázta, hogy ennek megvalósítása nem lehetséges. A jelenlévő PB képviselője is megingott a felszólalás ha­tására, ki eddig azt gondolta, hogy ez lehetséges tárgyalási alap. Az ÁG igazgatója tekintélyes ember volt, tagja volt a Járási Pártbizott­ságnak és funkciói következtében nagyon be tudta folyásolni a község életét is sok vonatkozásban. Minden viták után, a párttagok egy része támogatta a TSZ szervezését, egyrésze nem foglalt állást e vonatkozásban, de végül megállapodás született arról, hogy a község lakosságát meg kel hívni egy tájékoztató gyűlésre, és meg kell hallgatni véleményüket, hogyan vélekednek a TSZ megalakításával kapcsolatban. Az utolsó tanácskozás volt ez, ahol végleges elhatáro­zás született arról, hogy vasárnap délután 1 órára kell meghívni a község érdekelt lakosságát. Pénteken délután már észlelhető volt a készülődés, berendezkedtek a Tanács helyiségben, és egy külön helyiséget a sportpályánál lévő volt tűzoltószertár pihenőszobájá­ban is, hogy a meghívott emberekkel ott is beszélgessenek. Dél­után 3 órakor megszólalt az akkorra kitelepített hangosító beren­dezés, és pénteken délutántól vasárnap délig megszakításokkal hívták a lakosságot az 1 órára tervezett nagygyűlésre, valamint kü­lönböző tájékoztatásokat is beolvastak. A hangosító az egész tele­pülésen hallható volt, mert kiépítése a Petőfi utcában és a Kossuth utcában is megtörtént. A falu lakossága izgalommal vette tudomá­sul az ilyen meghívást, és szorongva ugyan eleget tett a meghívásnak és zsúfolásig megtöltötte az iskolahelyiséget úgy, hogy még a folyo­són is emberek szorongtak. A gyűlésen az elnökségben helyet fog­laltak a községi tanács és pártszervek képviselői, a Járási Tanács és Járási pártszervezet képviselői, a hivatalok vezetői. Üdvözölték a megjelenteket, a hivatalos megnyitó után Varga Ferencé a Járási Pártbizottság titkára mondott közel egyórás beszédet, teljes egé­szében ismertette az eddigi szervezéssel kapcsolatos előkészülete­ket, elmondta a szövetkezés előnyeit, az adózási rendszer megszű­nését, a nyugdíjak bevezetését, beszélt az egyéni gazdálkodással járó nehézségekről, amelyek sújtották az egyéni gazdálkodókat.

 

 

 

teesz2.jpg

 

Elnökségi ülés a Kultúrházban, középen Skultéti Ferenc

 

Rész­ben ismertette a mezőgazdaságban végbemenő közös gazdálkodás­sal kapcsolatos új változásokat, melyek biztosítják mindenki szá­mára, hogy egyenlő jogokkal való előnyöket, bejelentette, hogy nincs akadálya már annak, hogy az előző időszakban osztályellen­ségnek, kuláknak nyilvánított gazdálkodók is a termelőszövetkezet­ben tagsági jogokat szerezzenek. Beszélt a korábbi gazdaságpolitika hibáiról, hogy már nem volt előnyös az erőltetett TSZ szervezések kivitelezése, hogy ezekből tanulva nem kényszerítéssel, hanem meggyőzéssel, türelmes felvilágosító munkával kell Náraiban is végrehajtani a szövetkezet megalakítását. Kihangsúlyozta, végre kell hajtani a szervezést, mert ez a sikeres gazdálkodás jövője. A Járási Tanács Mg osztály vezetője is az előbb elhangzott beszédhez csatla­kozva szólt a gazdákhoz, igyekezett a szövetkezéssel ellentétes érve­ket, félelmeket eloszlatni. Megkérte a jelenlévőket, mondják el véleményüket az elhangzottakkal kapcsolatban, tegyenek fel kérdé­seket, hogy közös kölcsönös megnyugvással a jövőt tisztáb­ban látva vegyenek részt a szövetkezeti szervezésben. Kér­dések minden vonatkozásban elég hangsúlyosan hangzottak el, de a kérdésekre adott válaszokból kitűnt, hogy komo­lyan gondolják Náraiban a Termelőszövetkezet megalakí­tását. Az estébe nyúló gyűlés különböző gondolatokat ve­tett fel az emberekben, amikor a gyűlés végén bejelentették, hogy a holnapi napon hétfőn már megkezdődik a TSZ szervezése. Kérték, hogy minél előbb lépjenek be, és az őket felkereső felvilágosító munkát végzőket fogadják szí­vesen, ne legyenek elutasítók, mérlegelve mindent döntse­nek az ügy komolyságához méltón megfontoltan, minden kétségüket felvetve, azokra kapott válaszok alapján, meg­gondolva válasszák és kérjék a jövőjüket meghatározó belé­pést jelentő nyilatkozatot. A hétfői napon a szervező bi­zottság tervszerűen ment, lakcímet megadva elindította a szervező párokat, akik felkeresték a kijelölt gazdákat, és délután 3-4 óráig tevékenykedtek. Másnap reggel a szervezőbizott­ságnak beszámoltak, hogy milyen eredményt értek el. Az első nap eredménye nem volt értékelhető. A szervező párokat aztán cserél­ték minden nap. Az első napokban kevés eredmény lett. Az embe­rek elmentek hazulról az erdőbe dolgozni, vagy bárhová, hogy ne találják meg őket. Közben a hangosbemondó egész nap beszámolt, hogy hányan léptek már be, és írták alá a belépési nyilatkozatot. Aztán a szívós agitáció hatására születtek már eredmények, és las­san minden utcában történtek belépések. A hangosbemondón a Kossuth utcaiak versenyre hívták a Petőfi utcaiakat, és fordítva is ez történt. Az első hét végére már 30-40%-os volt a belépés. A követ­kező héten aztán azokat, akik a legmakacsabbak voltak idézve lettek a szervezőbizottsághoz mindkét helyre: a tanácsra és a tűzoltószer­tárba is, melynek hatására egyre többen aláírták már a belépési nyilatkozatot. Érdekes volt az eredmény, általában a nagyobb föld­területtel rendelkező gazdák közül léptek be legtöbben. Az első időben, melynek hatására már felgyorsult és lassan befejeződött már a második hete tartó agitáció. A következő időszakban aztán lassan meglett a többség a belépésre, ezek ismeretében a még be­lépni nem szándékozókat újból behívták és ismertették már velük a belépett tagok arányát, ennek nagyon jó hatása volt, ők is belép­tek és ezzel nagyjából be is fejeződött a TSZ szervezése. A szervezés során sok ismeretet is kaptak a szervezőktől, volt ami vonzó volt, és elég sok számukra nem volt kedvező, mert elég sok rendelet tartal­mazott kötelezettségeket, melyek szabályozták a tagok és az üzem érdekeit, valamint a vezetés és a tagság viszonyának összhangját. Jogok és kötelezettségek ismerete, melyek mindenkire a megala­kuló közgyűlést követően vonatkoznak majd. Sok esetben ezek is­merete esetén a belépés sok unszolás, kis kényszer hatására és az agitáció ráhatása következtében történt. Ennek befejezésekor az lett a mondás, hogy Nárai is elesett, és az eseményt úgy lehetett érteni, hogy a kisebbség győzött a többség felett. Megtörtént úgy, hogy a következő időszak az alakuló közgyűlésnek a megszervezésé­re kell, hogy összpontosítson. A következő időben már az embere­ket nagyon foglalkoztatta, kiket tartanak érdemesnek a vezetőségi tagságra, a sokféle bizottság tagjaira, ezek elnökeire, valamint TSZ elnökére, és szerveződő brigádok vezetésére. A legtöbb tanácsko­zás, megbeszélés ez irányú ügyekben a tagok lakásán, sok esetben azok istállóiban történt legtöbbször esténként. Egy idő után már terjedt a tagok körében, hogy kit szeretnének javasolni vezetői és egyéb posztokra az alakuló közgyűlésen. Sokféle javaslatot vettek figyelembe a közhangulatot is értékelve, és már lettek megbízottak, kik az alakuló gyűlésen majd előterjesztik, javasolják a személyeket, melyeket alkalmasnak tartanak. Az alakuló közgyűlés hangulatát leírni talán nem is lehetne, de végszóra a belépett kb. 200 család érdekelt volt a megalakulásban, a teljes létszám kb. 220 fő volt akkor. A közgyűlés nem teljes létszámmal ugyan, de a törvények­nek megfelelően határozatképes volt, és hivatalosan is megalakult Rákóczi néven a jellegét tekintve mezőgazdasági termelőszövetke­zet. Megválasztotta 7 fős tisztségviselőit, elnökét, elnökhelyettesét, vezetőségét, 3 fős ellenőrző bizottságát, 3 fős döntőbizottságot és 3 főt brigádvezetőnek a növénytermesztés, egy főt az állattenyésztés irányítási munkák elvégzésére. Raktáros és egyéb funkciókra is tet­tek javaslatot a tagok, ezeket a javaslatokat később a vezetőség fi­gyelembe is vette, de ezek már a vezetőség hatáskörébe tartoztak. A TSZ törvény mindenre kitérően adott útmutatást az adminiszt­rációra és funkciókra, melyek ezután lettek csak megvalósítva, sok minden egyébbel együtt. A közgyűlés határozata alapján a megvá­lasztott vezetők végezték ezután feladataikat, az elnök és a függetle­nített vezetők.

 

 

 

teesz3.jpg


Munka közben, szemben Kovács Miklós

 

A megalakuló közgyűlésen már ismertették a Járási Tanács mindenre kiterjedő segítségét, mely azt jelentette, hogy a jövőben járási szakemberek állandó jelleggel segítik a vezetést, ta­nácsot adnak a feladatok elvégzéséhez. Az elnök és a tisztségviselők megválasztásánál elég nehéz volt a választás. Sokan nem vállalták azért sem, mert nem érezték magukat alkalmasnak eléggé a 6 ele­mivel a vezetésre. Egymást ajánlgatták, de hát akkoriban 6 elemi volt a legtöbb ember iskolai végzettsége. A következő évben sike­rült megszervezni az esti tagozatos 7-8 elvégzését. Ha nehezebben is, de a fiatalabb korosztály és idősebbek is sikeresen elvégezték. Akkoriban már traktor-vontató vezetéséhez, a jogosítvány meg­szerzéséhez szükséges volt a 8 osztály elvégzése. Az elnök részére kerékpárt vásároltak, utána a gyorsabb intézkedések végett kaptak a brigádvezetők is. Később egy Pannónia P-10-es oldalkocsis mo­torkerékpárt vásároltunk, mely segítette egy kicsit a gyorsabb ese­tet igénylő intézkedést, 1976-ban egy UAZ típusú terepjáró gép­kocsit is beszereztünk.

 

Az első időszakban nehéz volt az ügyek intézése, a tanácsra kel­lett menni, ha telefon üzenetet akartunk létesíteni. A faluban akkor még csak a tanácson, a postán és az Állami Gazdaságban volt telefo­nálási segítség, de ez csak reggel 8-tól délután 4-ig. Valószínű, csak a harmadik évben sikerült a telefont a telephelyre bevezetni. Volt gond elég, a vezetőségi ülések éjfélig eltartottak: parttalan viták, eredménytelen közgyűlések. Aztán az egy évben kétszeri elnökvál­tás, utána is gyakori lett és annyiszor változott kezdetben a vezető­ségi tagok személye, hogy már majdnem mindenki sorra került. A szövetkezet 1960 évi alakulásától az 1995 évig eltelt időszakban 5 nárai, 1 szombathelyi elnöke volt a TSZ-nek. A leghosszabb ideig Lóránth Gyula volt, a legrövidebb ideig Bölcsvölgyi József volt.

 

A közgyűlésen úgy határoztak, hogy a falut 3 önálló brigádvezető irányítja a vezetés által elrendelt céloknak megfelelően. Az egyik brigádvezető Kovács Miklós az iskolától lefelé, a csárdai rész Ló­ránth Ernő, még az iskolától Szombathely felé lévő területen én tevékenykedtem. A közgyűlésen járási javaslatra 1 hónapos, a TSZ irányítására szakosított tanfolyamra kellett menni, ahol a frissen alakult TSZ-ek brigádvezetőinek az egész járási területről beirat­kozottaknak tartottak szakemberek mindenirányú a gazdálkodás­sal kapcsolatos ismereteket. Ezeket a tantermi előadásokat azzal is körítették, hogy elvittek bennünket a már korábban is gazdálkodó szövetkezetekbe. Itt beszélgettünk szabadon az ott dolgozó tagok­kal, kik elmondták jó és rossz tapasztalataikat is, de általában ezek jól gazdálkodó szövetkezetek voltak. Ezen TSZ-ek láttán bizony elkeseredtünk mi, mert elképzelni sem tudtuk, hogy mi egy falu­széli mezőn, ahol még egy esőbeálló sincs, hogyan valósítsuk meg a gazdálkodást, azokat, melyek alapot adnának a tevékenységhez, melyek sikerekre vezetnek minket. Sem egy épület, de még egy helyiség sem volt ahol a brigádgyűlést megtarthattuk volna. Mert tanfolyamon azt kérték, hogy befejezése után amint a szükséges tudnivalókat részben megismertették velünk, hívjunk össze bri­gádgyűléseket, és amennyire ismereteink engedik, mondjuk el mit jelent a munkaegység szerinti fizetés, különböző munkák bérezése, a tagokat érdeklő kérdésekre lehetőség szerint értelmes válaszokat adjunk. Brigádgyűlésen, melyet esténként a tanácsházán tartottunk meg, melyen részt vett a TSZ elnök is, és ő is elmondta már az ed­digi intézkedéseket. Ismertette a már megtartott vezetőségi ülésen miről tárgyaltak, a közelebbi megvalósításra tett intézkedéseket, és elmondta, hogy ideiglenesen irodahelyiséget bérelünk a központi helyen lévő Kolonits-féle házban. Itt megemlítem, ez nem soká volt aktuális, mert Balázs Anna, aki a TSZ fogatosa is lett, adott egy nagyobb, megfelelő helyiséget ahol az iroda működött, és ha szűkö­sen is, de megfértünk. Itt bonyolódott a TSZ-el kapcsolatos összes ügyintézés. Közben megépült a kultúrház, melynek színpad alatti ré­szét megkaptuk, amely elég tágas volt, de állandóan csak világítással lehetett dolgozni a könyvelésnek. Az állami gazdaság vezetésével elég jó kapcsolat alakult ki, ennek hatására egy jó karban lévő volt cse­lédlakásba költöztünk át, mely több helyiséges volt, ez lett az iroda, míg a már a TSZ által 30.000 Ft-ért megvásárolt major területén lévő házba nem költözhetett az iroda, úgyhogy a TSZ a bentlakó Devecseri Sándort anyagilag segítette, és Bajánsenyére a szállítást is vállalva elköltöztette. A lakásból lettek kialakítva az irodahelyiségek, a pajtából, és köréje épített karámból pedig ideiglenes sertéstelep lett. Vásárolt állomány nem sok hasznot hozott, mert sok volt az elhullás, melynek hatására felszámolásra került. Helyette állami támogatással épült sertéstelep, mely az akkori időknek korszerűnek számított és az üzemeltetése jövedelmező lett. A gondot az okozta, hogy csak ál­landó gondozó nem akart senki lenni, és az egy gondozó Ásó Ferenc mellé mindennap más és más segítség volt adva a munkák végzésére. Párszáz anyanyúl lett még a későbbiekben beszerezve a tenyészál­lomány bővítése érdekében, de ez sem hozott olyan eredményt, hogy fejlesztésre érdemes lett volna, sok fertőzés következtében nagyszámú elhullás következett, így pár év alatt felszámolása meg­történt, de ezt követően a sertésállomány is erre a sorsra jutott. Gazdaságtalan lett a tenyésztés, és egyéb okok miatt is, mint példá­ul a gondozók hiánya.

 

A foglalkoztatottság érdekében málnatelepítés valósult meg, de egy-két év után az is felszámolásra került. A szarvasmarha állomány a kezdetben istállók hiányában még a tagoknál meglévő nagyobb istállókban voltak elhelyezve, ezek takarmányozása, a tej szállítása gondot okozott, de a tagok hozzáállása kedvezően alakult, volt elég gondozó, de kitartottak míg a telephelyen elég gyors ütemben épü­lő istállókban elhelyezést kaptak, korszerűbb körülmények között lehetett a munkát végezni, önitató rendszer és gépi fejőrendszer került beszerzésre, és trágyakivonó került a csille helyettesítésé­re. Egyre épültek az istállók, szaporodott az állomány, gazdaságos lett a tenyésztés. Külön hízómarha, borjúnevelő, és ellető istálló épült, a tejértékesítés, a hízott húsállatok jó bevételt jelentettek. Ezekben az eredményekben legnagyobb érdem azoké az állatszere­tő gondozóké, vezetőjüké, akik magukkal hozták az állatokkal való bánásmódot, az állatokról való gondoskodást, melyet lelkiisme­retesen végeztek. Aztán amikor ezen gondos gondozók elérték a nyugdíjkorhatárt, és elmentek azután már egyre romlott az ered­mény, pedig ebben az időszakban már elég jó fizetések voltak az állattenyésztésben, megérte anyagilag is állatgondozónak lenni, bár lekötött munkahely volt, hétköznapi vasárnapi helytállást követelt, amit a fiatalabbak nem vállaltak szívesen. Az állattenyésztéshez már egyéb munkahelyen dolgozókat is kellett alkalmazni, előbb alkal­manként, de később ezek is tagok lettek.

Következő számunkban folytatjuk

Skultéti Ferenc

TSZ nyugdíjas

 

teesz4.jpg

 

  Volt egyszer egy „Rákóczi” MTSZ Náraiban

 

Kezdetben még nem tudtunk erőgépeket vásárolni, nagy feladata volt a fogatoknak. 37 pár ló, azaz 74 db került bevonásra, mert a háztáji gazdaságban nem volt a lótartás engedélyezve. Ezeket a fogatokat a gazdáknál lévő istállókban helyeztük el lehetőség szerint a brigádok területén, minden brigád részére ará­nyosan elosztva, így a fogatosoknál, és a foglalkoztatásukról is az illetékes brigádvezetőnek kellett gon­doskodni, munkájukat irányítani, munkabérük elszámolását ren­dezni. A következő napi időszerű munkák végzését mindennap a délutáni munkaelosztáson kellett megbeszélni a tagokkal. Ez fontos volt, mert a kezdetekben e nélkül nem vettek volna részt a munkában. Később már bevezetésre került a faluban, hogy fa­luban lévő hirdetőtáblára került a következő napra kiírt dolgozók neve, és munkájuk megnevezése. Szükség is volt kezdetkor a jó munkaszervezésre, hiszen erő- és munkagépek hiányában a kb. 1600 kat hold földet, ezeknek időszerű munkáit kellett elvégez­ni. A legelső közös munkát a fogatosok kezdték, telefonkapcsolat nem volt még, jött a MÁV küldönce, hozta az értesítést, hogy 1 vagon pétisó érkezett a TSZ részére, szállításáról gondoskodjunk, kalkulálva 14 fogat kell, hogy 1 fordulóra hazahozhassuk, és a tagoknál a pajtákban elhelyezzük. A raktáros feljegyezte hol men­nyi lett elhelyezve. A fogatokról, felrakás és lerakás munkabérét munkaegységben a brigádvezető elszámolta, és a tag munkaköny­vébe, mely az irodán volt bejegyezte. A munkaegység értékének tervezése, az éves gazdasági tervezet szerint 30 Ft volt. Sajnos az év végére ez 18,60 Ft lett. Ennek eredményében elszámolási áron kapták meg a tagok zárszámadás után járandóságukat, me­lyek kitevője 6-7 kg gabona vegyesen és kiegészítve készpénzzel. Az éves munkaegység mennyisége tagonként változott, 300-tól 800 Ft-ig volt az éves kereset. Nem volt mást elosztani, mind amit megtermeltünk. Kedvezményes háztáji föld megművelése, tűzifajuttatás, egyéb más támogatásra még nem volt lehetőség, de a következőkben ezek is megvalósultak. Aztán az eredmények és állami támogatás is segített a következő években jobb eredmé­nyek eléréséhez. Különösen az új gazdasági irányítás az 1968-ban bevezetett gazdaság mechanizmusa szabadabb gazdasági terve­zést, már meghozta az eredmények felgyorsulását. Ezt követően lassan áttértünk a munkaegység helyett a készpénzfizetésre, és ez eredményeket hozott.

 

Már korábban gyenge adottságú TSZ-hez való besorolást kap­tunk, mely segítette a gazdálkodást, eredményeket hozott, és tiszta lappal már könnyebb volt gazdálkodni, mert ez idáig lévő tartozásokat eltörölték, és még támogatást is kaptunk. Évenként fejlesztettük gépparkunkat, most már elegendő erőgép és mun­kagép biztosította a gazdálkodás menetét. Korábban a tagok egy része ellenezte egy-két olyan munkagép vásárlását, attól féltek, hogy lesz munkájuk. Még a markológép vételét is ellenezték, egy kis kezelői gyakorlatlanság miatt felborult, nem segítettek helyre­állítani, inkább örültek, hogy felborult. Elfelejtették, hogy meg­alakuláskor 20-30-an egész nap a földet járták, kézzel vetették a műtrágyát, és kézzel kaszáltak, és rakták a takarmányt pótkocsira. Most már egy műtrágyaszóró, egy kazalrakodó és egyéb gép el­végzi a nehéz kézimunkát helyettük.

 

A megalakulás évében a határt kézzel aratták, takarították be, és a gépállomás cséplőgépével csépelték el. Nem volt más, csak kez­detleges magyar gyártmányú aratógép, és Balaton típusú gabona­kombájn, melynek pazarló munkavégzését jobb volt mellőzni. A következő évben megjelentek az SZK típusú akkori idők legkor­szerűbb arató cséplőgépek, a kombájnok, melyekkel a jáki mezőn kezdtünk el aratni, az emberek csapatosan gyalog és kerékpáron mentek megnézni az aratást. Gépállomási gépek voltak, a TSZ csak a következő évben vásárolt kombájnt saját részre és éven­ként bővítettük, az egyre korszerűbb típusokkal: SZK-4, SZK-5. Ezekkel már a saját gépszerelőink dolgoztak, az előző gépállomási gépekkel a szombathelyi szovjet laktanyából kért katonák dolgoz­tak, szállásuk a tűzoltószertár szobája volt, élelmezésükről a TSZ gondoskodott. Korszerű gépműhely épület, jó képességű szere­lők dolgoztak, és akkor már teljes volt a TSZ gépellátása, az akko­ri időben forgalomban lévő gépeket, melyek szükségesek voltak, megvásároltuk. Minden gazdálkodással járó munkát el tudtunk végezni. Traktorosaink szorgalmas volt gazdákból lettek beisko­lázva, és bizony, ha munkák végzése megkövetelte, nem számol­ták hány órát dolgoznak naponta. Volt kovács-, bognárműhely, a falu igényeit is ellátta. Ezek a szakemberek 8-10-15 Ft órabért kaptak, attól függően, hogy ki mikor kezdett dolgozni, de később emelkedtek a fizetések is. Ahogy a TSZ fejlődött, úgy javult a munkabérezés is. Aztán a 70-es évek közepén már nyugdíjazás miatt egyre kevesebb traktorista lett, megnehezítette a munkák időbeni elvégzését, és ez a folyamat végbement az egész tagság körében, és esetenként idegen munkaerőt kellett alkalmazni. Sok munka végzésébe már be kellett vonni a mindig szorgalma­san dolgozó, helytálló női tagokat is, takaráshoz, borjúnevelőbe, raktárba és egyéb munkák végzéséhez. Egy része a női tagoknak a fiatalabb korosztályhoz tartozott, így később mentek nyugdíjba. A TSZ alakulásakor a legfiatalabb férfitagok is csak páran voltak 30 év közelében, a legtöbb férfitagunk alakuláskor alul volt élete delén, és az évek gyorsan teltek, sok TSZ tag már alakuláskor járadékon volt, és egy napot sem dolgozott. A megalakuláskor, egy kicsit nehezen is, de egyre jobban és kis idő elteltével közö­sen dolgoztak, összeszoktak a munkában, együtt dolgozott a volt nagyobb gazda azzal a taggal, aki egykor a kilencedik keresztért aratta gabonáját, és harmadában kapálta krumpliját, kukoricáját, kaszálta szénáját, lóherét és egyéb napszámos munkáját végez­te. Ez a TSZ tagság együtt tartása egyenlő munkavégzés hatására mind a múlté lett, felváltotta a közös gazdálkodás a más élet­szemlélet, mert azért kialakult egy kicsit az idő múlásával, em­lékezett még mindenki a régi időkre, az egyéni időszakra, mert azért a gazdálkodóknak az egyéni boldogulásért is nagyon sokat kellett dolgozni a mezőkön. Bizony sok falusi ember egy életet is átdolgozott úgy, hogy a környezetéből a katonaidőt leszámítva nem került messzebbre a falu határától, Szombathelyen túl, vagy csak ritka esetben. Mikor elég tehetséges lett a TSZ, tagjait el tudta vinni évenként kirándulni, nevezetesebb helyekre, Balaton környékére, Budapestre az ipari-mezőgazdasági vásárra, és más helyekre. Lehetett látni az érdeklődést, itthon is beszédtéma lett, mindenki más-más élményeit mondta el egymásnak. Megszűnt az a különbség, ami 50-60 évvel ezelőtt még meghatározta az emberi sorsokat a falvakban, melyet az okozott, hogy a vagyoni szemlélet alapján alakultak ki a családok, és ez határozta meg, hogy kivel köthet a fiatal gazda házasságot, mert bizony a szülők választották meg sok esetben azt az asszonynak, házastársnak va­lót, aki a vagyoni vonatkozásban is megfelelt. Azokban az időkben még nóta is volt róla, melynek az első négy sorát leírom, de tu­dom, hogy ma nem ez a meghatározó:

Kislány, kislány, szép Nárai kislány,

Elvennélek, ha szegény nem volnál.

Hiába is hull a szemed könnye,

Drága neved nincs a telekkönyvben.

 

De ez fordítva is igaz volt, sok módosabb gazdálkodó lánya maradt pártában, mert az akkor idősebb lányokra mondták, akik nem mentek férjhez, hogy pártában maradt, fiatalabb korukban válogattak és arra vártak, hogy vagyonilag is megfelelő kérő akad­jon számukra. De ez időben sok lány módosabb vágyálma volt, hogy felkeresse olyan, akinek biztos állami állása volt. Sokszor várták, hogy jegyző, tanító, rendőr, csendőr, vagy katonatiszt férjre találjon. A szegényebb származású legények, a környeze­tükben élők közül nem voltak méltó társak a házasság megköté­séhez. Csak ritka kivételes esetben történt ilyen, valami rendkí­vüli kényszerítés hatására. Az ilyen házasságra utaló történések aztán a II. világháborút befejezően, a TSZ-be történő belépéssel járó rendelkezések, vagyonvesztés hatására megszűnt.

 

A Nárai Rákóczi TSZ az 1970-es évek után már eredményesen gazdálkodott, tagsága már valamennyire elégedett volt. A TSZ által is biztosított juttatásokkal, háztáji földek után biztosított juttatással, minden évben tűzifával a fakitermelés után ellátta tag­jait. A juttatásokat a TSZ minden tagjának ingyenesen házhoz is szállította. A régi időket már elfelejtették, mikor a terményeket csak részesművelés után kaphattak, és a betakarítás is sokszor komoly megpróbáltatással történt. Volt olyan erős ősz, mikor a fogatosok a betermelt terményt szekéroldalra rakva tudtak csak földek végére beszállítani, és volt mikor a korán leesett hó aka­dályozta a már kiszedett krumplit elszállítani a földekről. Ezeket már az utóbbi időben elfelejtették, most már más jellegű gondok voltak, melynek következtében újabb agitációt értünk meg, mely a TSZ önállóságának megszűnéséhez vezetett. Majdnem azokat a személyeket, melyek az 1960-as megalakulást levezényelték, kellett fogadnunk egy más irá­nyú szervezés vonatkozásában. Igaz ebben az időben már nem a Járáshoz tartoztunk, mert közben városkörnyéki igazgatáshoz tartoztunk, és most ezek a szervek bonyolították a TSZ át­szervezését, hogy három TSZ egyesülése lenne a jövő útja: Nárai, Ják, Szentpéterfa, mely ma­gában foglalta a Jáki 3, a Szentpéterfai 2 jog­előd egyesülését is.

 

A Nárai Rákóczi MTSZ gazdasági eredmé­nyeit nem részletezem, mert aki meg akar vele ismerkedni, az vegye elő Németh Tamás 2004 évben megjelent könyvét, mely részletesen is­merteti a 189-192-es oldalon eléggé hitelesen a TSZ gazdálkodási adatait az 1960-as évtől az 1978-as évben létrejött Jáki Egyetértés megalakulásáig. Sokoldalú tanácskozás, egyezkedés után jött létre az a határozat, hogy gazdasági év be­fejezése után, mindhárom gazdaság tartsa meg éves közgyűlését, és készüljön fel a 3 TSZ egyesülésére. Nárai gazdaság anyagilag erős volt, és ez is késztette a felügyeleti szerveinket az egyesülés­re. A mi TSZ-ünk takarékszámláján tartósan lekötve 12 millió Ft-volt, mely egyesüléskor segítette másik 2 TSZ anyagi talpra állását az egyesülés esetén. A jáki TSZ 1978-ban alaphiányos, míg a Szentpéterfai mérleghiányos volt. Még az egyesülés előtt jöttek felsőbb szervek és elvittek bennünk Szentpéterfára, meg­mutattak egy istálló állományt, és azt mondták, ezt vegye meg a Nárai Rákóczi TSZ, és egy papírra felírták az összeget. Átadták a TSZ elnöknek azzal, hogy a főkönyvelő ezen összeget utalja a Pinkavölgye MTSZ számlájára. A következő időszak az egyesülés előkészítésével foglalkozott. Összeírásra került mindegyik TSZ vagyontárgyai. Megállapítást nyert, hogy melyik TSZ mekkora értékű vagyontárggyal, tiszta vagyonával rendelkezik, mit visz a közösbe. Minden gazdaság megtartotta a zárszámadó közgyűlést, melyen a tagság is megszavazta, hogy a 3 TSZ a következőkben együtt gazdálkodik, és már az 1979-es évet a terv szerint készí­tik 3 TSZ területén, így már közel 5000 hektáron kezdődött a gazdálkodás. A tagok létszámától függően minden TSZ delegált tagokat az új vezetőségbe, és bizottságokba, melyek mint küldöt­tek képviselték a volt TSZ tagságát. Első elnöke Kámán József, második elnöke Horváth Mihály volt. Elnökhelyettesek lettek a másik két TSZ elnökei. Megválasztásra került a közös küldött­gyűlés, mely a vezetőség javaslatára megválasztotta mindhárom községben a szükséges irányítókat. Nagy területtel gazdálkodó TSZ lett, az első év nem hozott eredményeket, de azért elfo­gadható volt. Aztán a következő évek már hoztak eredményeket, melyet a tagjai is érzékelhettek már, emelkedtek a munkabérek. A szolgáltatások jobban alakultak, és minden tag részére 25 q terményt biztosítottak háztáji címen. A TSZ fejlődött, a követ­kező évben a Vas Népe címoldalon hozta, hogy a Jáki Egyetértés TSZ 20 millió nyereséggel zárta az évet. 

   

teesz7.jpg

 

TSZ tagok balról jobbra: Skultéti Ferenc, Kovács Miklós, Lóránth Gyula,
Somogyi Lajos, Lóránth Ferenc, Devecseri Ferenc, Kovács Gyula

 

Így teltek az évek, hol jobb, több eredménnyel, mígnem egy­szer csak jött a rendszerváltás, melynek hatására a szétválás gon­dolata foglalkoztatta az embereket. Gyűlés gyűlést követett, és azt határozták a megtartott közgyűlésen, hogy a széjjelválás lesz a jövő útja, és hogy a közös vagyont, melyet mindegyik szövet­kezet 1978-ban bevitt, lesz az alapja a szétválásnak. Megalakult a felszámoló bizottság, és megkezdte működését. Mindegyik volt TSZ visszakapta vagyona részét, az 1978-as bevitt vagyon alapján, megosztásra került az erő- és munkagép park. Visszaköltözött a gépműhely, az adminisztratív dolgozók elosztásra kerültek, és megkezdődött újra a gazdálkodás Nárai Agrárszövetkezet néven. Kalmár Tibor szombathelyi lakos lett a TSZ elnök, míg a ve­zetőség tagjai, tisztségviselői mind Nárai volt TSZ tagjai közül lettek megválasztva. Az újrakezdés komoly feladatokat adott a vezetésnek, különösen a könyvelésnek kellett sokat dolgozni, hogy az új rendelkezéseknek megfelelően kerüljön nevesítésre minden tag számára az üzletrésznek megállapítása. Jó választás volt a könyvelést végző helyi ismert személyek – különösen a fő­könyvelő – megbízása. Akik feldolgozták és a tagoknak kiadták az üzletrészüket bizonyító igazolást. Minden tag az eltelt években lévő keresete és a TSZ-ben ledolgozott évek alapján kapta meg az üzletrészt. Nem volt az elosztásra meghozott rendelkezés iga­zságos, mert az alapító tagok egykori fizetése nem állt arányban az utóbbi években lévő fizetéssel, melynek alapján a kevesebb fizetés után nagyobb részt kapott, mint a ledolgozott évek után. Ebben az esetben az történt, hogy aki 30 éve volt a TSZ tagja, kevesebb üzletrészt kapott, mind aki csak 10-15 évet dolgozott. Ennek hatására sok alapító, régi tagnak csalódást okozott. 1991-es TSZ ellenes politikájának hatására a tagok már azon aggódtak, hogy náluk is, mint lehetett hallani sok helyen, felélik a TSZ va­gyonát. Így került aztán egyre többek részéről a javaslat, hogy kerüljön a tagok üzletrésze értékesítésre. A rendszerváltozás utá­ni egy-két évi gazdálkodás nem hozott eredményeket, aztán ezt már minden tagunk tudta, és ennek ismeretében döntött, hogy eladja üzletrészét. Dr. Károlyi Ferenc mezőgazdasági vállalkozó tett 30%-os vásárlási ajánlatot, a tárgyalások után ez az összeg az üzletrész 45%-ra módosult. 1995. július 31-én 35 év után az volt az utolsó közgyűlés, mely azt határozta, hogy kimondja a megszűnést aznapi hatállyal.

A tagok még ezen a napon felvették járandóságukat egy ös­szegben. A szerződésben a vevő vállalta, hogy minden eladóval egyéb vonatkozó költségeket magára vállalja. A kifizetésre kerülő összegek változóak voltak az üzletrész arányában. Az üzletrészek 50-100.000 Ft és 2 millió Ft körül voltak kiadva a tagoknak, a már nem élő tagok után felosztva az örökösök is megkapták a nekik jutott járandóságot.

 

Így ért véget egy falu életét megváltoztató korszak, melyre csak még az életben lévő idősebbek emlékeznek valahogy, a fiatalok elképzelni sem tudják mi hogyan történt 50 évvel ezelőtt. Em­lékezetből írtam le ezeket az eseményeket, talán ha egyéb törté­nésekben nehezen értelmezhető is, de törekedtem élethűen adni a sokak számára nem ismert múlt történéseit. A még élő tagok, mert már nem sokan vagyunk – 220-ból már csak 12-en élünk –, élvezzék megérdemelt nyugdíjukat, és jó egészséget kívánok nekik, és felejtsék el ami nem volt kellemes abban az időszakban, és csak a szépre és jóra emlékezzenek!

Tisztelettel: Skultéti Ferenc

TSZ nyugdíjas

 

2010/4. szám

Staféta

 


Júliusban Abodi Kingánál járt a stafétabot. Őt „váltja” most Skultéti Beatrix, Bea. Sze­retném bemutatni ezt a hetedikes nagylányt a kedves Olvasóknak. Beácskát egészen pici kora óta ismerem. Emlékszem, milyen nagy öröm volt a családjának, hogy a két nagyfiú után egy kicsi lányuk született. Sokszor beszélgettünk édesanyjával a Petőfi utcában, míg gyermekeink körülöttünk játszottak. Ahogy múltak az évek sudár nagylánnyá cseperedett, olyanná, aki szívesen vesz rész kis falunk bármely rendezvényén. Tagja a Sárgaliliom Énekkarnak, rendszere­sen mond verset, emellett pedig jó tanuló is.

– Kérlek, mutasd be kicsit magadat és a családodat!

 

ski-bea-2.jpg

 

 

– 12 éves vagyok. Szüleimmel és két testvéremmel élek együtt. Édesanyám Skultéti Lászlóné, fontos szerepet tölt be a mindennapi életben, mert ő a falu kézbesítője, édesapám Skultéti László Szombat­helyen dolgozik. Fiatalabb bátyám Skultéti Benjámin még tanul, de ját­szik a nárai focicsapatban is, idősebb bátyám Skultéti László dolgozik.

– Hol tanulsz, milyen az iskolád?

– A Nemzetiségi Nyelvet Oktató Általános Iskolába járok Felső­csatárra. Azért szeretek ide járni, mert sok programot és műsort szerveznek, így színesítik az iskola hangulatát és hírnevét is.

– Kik a barátaid, hogyan telnek a napjaid?

– Leginkább az iskolában vannak barátaim, de persze itt Náraiban is. A napjaim legfőképpen tanulással telnek, de egy kis szórakozás mindig belefér.

– Van-e hobbid, mi az?

– Igen, van: Szereplés, kézilabdázás, internetezés, olvasás.

– Énekkar?

– Nagyon szeretem. Sok helyen szerepeltünk már, és buzdítok mindenkit, hogy csatlakozzon hozzánk!

– Hol szeretnél továbbtanulni, miért?

– Szombathelyen a Szent Györgyi Albert Középiskolában, dráma szakon. Azért, mert a szereplés a mindenem.

– Kinek adod a stafétát?

– Viszked Georginának adom tovább...

 Marton Melinda