Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Skultéti név eredete

2011.11.07

A Skultéti név eredete

 

A skultéti szó a kora-középkorban még nem családnév volt, hanem egy jogállás, státusz, mondhatni foglalkozás, de inkább tisztség megnevezése. Német eredetű magyar megfelelője a soltész (<Schultheiss=falusi bíró), ennek a középkori latin változata volt a scultetus. Ezt magyarították aztán skultétira. Az „i” végződés illeszkedett azoknak a magyar családneveknek a csoportjához, amelyek a valahonnan való származást jelölték, de hangsúlyozni kell, ez csak formai hasonlóság, mert „Skultét” település nem létezik és sohasem létezett.

 

De kik is voltak a „skultétik” ? Többnyire német eredetű telepesek vezetői voltak, akik a 12-13. századtól kezdve érkeztek a Felvidékre (ma: Szlovákia). A telepítés a tatárjárás után vett nagy lendületet, részint a megfogyatkozott lakosság pótlására is. A behívottakat az erdővel sűrűn benőtt hegyvidékekre telepítették, abból a célból, hogy ezeket a területeket is művelésbe vonják. Ezeknek a telepes kolóniáknak volt vezetője a „skultéti”. A közösség az erdőirtásért és letelepedésért cserébe különböző kiváltságokat élvezett, például 16 évre adómentességet kaptak. Vezetőjük, a skultéti a továbbiakban sem adózott, sőt jogot formálhatott a telepes közösség adójának egy részére, bíráskodhatott, adómentes telek- és földtulajdona, kocsma- és malomtartási joga lehetett. Helyzete egyfajta köztes helyzet volt a jobbágy és a földesúr között. A skultéti cím és az ezzel járó kiváltságok örökíthetőek voltak apáról fiúra, de eladni is lehetett. A későbbi századokban elő is fordult, hogy egyes községek skultéti tisztségét –és az ezzel járó kiváltságokat- a falu (magyar) földesura megvásárolta.

A Skultéty családnevűek ősei tehát mindenképpen felvidéki eredetűek voltak, mert sehol máshol, mint az országnak csak ebben a részében alakult ki ez a tisztség és ez az elnevezés. (Pontosabban: a tisztség Erdélyben is kialakult, de ott kenézeknek hívták őket.)

Illetve, az igazsághoz tartozik, hogy a scultetus kifejezés nem csak a magyarországi latinban létezett, ugyanígy hívták például a Sziléziába betelepített németek községvezetőit is, akiket szintén a tatárjárás után megfogyatkozott lengyel lakosság pótlására telepítettek a területre - a tisztség helyenként ott is családnévvé alakult. (Abraham Scultetus, 1566-1624, Lásd a Híres Skultétiak menüpontban.)

 

Az „scultetus” szó első, magyarországi oklevélben történt említése 1283-ból való. Ebben egy bizonyos Scultéti Henrik egy erdőt kap érdemeiért Boleszláv krakkói fejedelemtől Podolín mellett. Az oklevélből nem állapítható meg, hogy ő státusza jelzéseként, vagy már családnévként viselte-e a skultéti nevet, azaz utódai örökölték-e, vagy csak jelzőként, helyzete megjelöléseként írták a neve elé. Az első olyan említés, amelyben már minden bizonnyal családnévként használatos a „Skultéti”, 1387-es keltezésű. Az okiratban arról van szó, hogy Skulteti Konrád távozásával megüresedett a Barsi Főesperesség. Egy 36 évvel későbbi, vagyis 1423-ban kiállított adományozási okiratból pedig megtudjuk, hogy Scultéti Gergely érdemeiért Szepes vármegyében a Grenitz folyócskán egy malmot kapott.

 

A „scultéti”-ak közül egyeseknek sikerült a magyar nemesség sorába emelkedni, míg másoknak nem. A nárai Skultétiak eddigi kutatásaim alapján a nemességgel nem bíró Skultétiak sorába tartoztak, Náraiba telepedett ősünk agilis, azaz félnemes jogállású volt.

 

A török háborúk lezárulása után, 1715-ben és 1720-ban is készült egy országos adóösszeírás. Az előbbiben 15, az utóbbiban 24 Skultéti (ide értve a más írásmódokat is) neve szerepel, kizárólag csak felvidéki megyékben. (A legtöbb Trencsén és Nyitra megyében). Ezek az összeírások számunkra azért érdekesek, mert a nemességgel nem bírók adatait tartalmazzák, így valószínű, hogy felvidéki ősünk is közöttük van. Az első anyakönyvek a Felvidéken az 1700-as évek elejétől maradtak fenn, van néhány ritka kivétel is az 1600-as évek végéről. Magyarországon hasonló a helyzet, de az anyakönyvek itt inkább az 1730-as évektől indulnak. Az anyakönyvek adatai szerint a Felvidékről az 1700-as évek első évtizedeiben kezdtek lassan dél felé húzódni egyes Skultéti családok, először az Észak-Magyarországi megyékben tűnik fel a név: Hont, Komárom, Győr, Fejér, Heves, Nógrád és Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyében 1750 előtt fordulnak elő Skultéti születések. A Náraiba történt 1733-as betelepülés így mindenképp a korai betelepülések közé tartozik.

 

Nagy Iván „Magyarország családai…” című könyvét 1863-tól kezdődően állította össze, ez kizárólag nemesi családokat tartalmaz. Ő a nemességel bíró Scultéty család ősi fészkének Alsó-Lehotát (jelenleg Dolná Lehota, Szlovákia) jelöli meg, ahol még abban az időben is a Skultétiak voltak a fő birtokosok, és több nemesi család előnévként is ezt viselte. Leírja, hogy ezen a néven legalábbis két nemes család van, mert két különböző címert használnak. Ez időben a család már szétszóródott szinte az egész Nyugat-Felvidéken, tagjaik Gömör, Moson, Nyitra, Pozsony, Trencsén, Zólyom megyékben éltek. A 19. század utolsó éveiben és a 20. század elején megjelent, Magyarország vármegyéit bemutató sorozatban ezen kívül más, távoli megyék (pl. Szatmár, Bács-Bodrog) leírásánál is találkozunk a képviselőivel. (Vas megyében azonban nemesi jogállású Skultétyakkal érdekes módon nem.) A források alapján négy nemesi jogállású Skultéty családot tudtam elkülöníteni, a már említett alsólehotai előnevűn kívül andrásfalvai, szopori és alsószalontai előnevű családokat - az első három család nemesi címere is fennmaradt.

 

Ezen a ponton le szeretném szögezni, hogy fenti kitérő csak a név eredetét taglalta, és számtalan Skultéty vagy Skultéti élhet úgy a világban, hogy nem rokonai egymásnak, mivel, a „Skultéti”, mint családnév, elsősorban nem egy meghatározott, közös eredetű családot jelzett, hanem inkább egy státuszt, amelyből a családnév kialakult.

Ennek ellenére, régi hagyományokban és mai kutatásaimban, ismeretségeimben is tapasztaltam, hogy a Skultéty/Skultéti  családnevűek valamennyien rokonoknak tartják egymást, függetlenül attól, hogy nemesi vagy nem nemesi jogállása volt a családnak - ez egy nagyon szép dolog. Nagy összetartó erőt jelent például Skultéty László (1738-1831), a világ legöregebb huszárjának személye, akit szinte minden Skultéty család oldalági ősének tart.

(Lásd a Híres Skultétyak menüpontban.)

 

Legutóbb módosítva: 2014. június 2.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

nemethjozsef10@freemail.hu

(Németh József, 2013.03.04 22:54)

Kedves Sándor!
Köszönöm az információt, hamarosan javítani fogom a honlapon, én Nagy Iván sokkötetes, nemesi családokat feldolgozó művéből indultam ki,onnan való az idézet. Amúgy nem meglepő a dolog, mert az első erdőirtó telepeseket a tatárjárás után hívták be, tehát az 1242-es évek után, IV. Béla. Utána folyamatosan jöttek, jöttek, nyugatról, és félnemesi kiváltságokat élvezett a telepesközösségek vezetője, vagyis a skultéti.

Re: nemethjozsef10@freemail.hu

(treverigall, 2016.01.10 17:12)

Az első német cippszer telepesek az 1220-as éve elején érkeztek Poprád környékére ugyanis a Vollhenne elnevezésű erdőben vadászat közben aranyat találtak egy fogoly begyében. Magyar Klondike indult be ekkor. Annyi szász érkezett hogy saját jogrendjük volt Cippszer Vilkűr néven. Tehát a német Shulteisz vagyis bíró személye eleve adott volt. 1241-ben a tatárjárás idején a szászok ispánja Aristaldus kémként és tolmácsként dolgozik a tatároknak. Több szász cippszer a tatárokkal együtt tart a hazájukba. /forrás: Zolnay: Kincses Magyarország/

nemethjozsef10@freemail.hu

(Németh József, 2014.10.21 09:57)

Teljességgel kizárt a soltész szó zsidó (héber) eredete, mint azt fent is írtam, a soltész szó német, és a Schultheisz, azaz falusi bíró, faluvezető szóra megy vissza. Az persze lehet, hogy a névfelvételkor ezt zsidó származású is felvette, vagy később zsidó származású személy erre magyarosított (mondjuk Schulekről Soltészra).
Még két megjegyzés: a zsidók nem németesíthették az eredeti nevüket, mert nem voltak családneveik, csak személynevük. Az a II. Lajos meg II. József, és 1781-ben hozta a névrendeletét. II. Lajos már 255 évvel korábban belefulladt a Csele patakba :-(

Canada

(Soltesz Agnes, 2014.10.21 06:29)

A soltesz nev zsido nev, ugyan is 2-dik Lajos Kiraly torvenybe hozta hogy a zsidok nemet nevet viseljenek, tobb variacio volt , ezert ugyan is a zsidoknak fizetnie kellett.
Aki meg tudta fizetni annak csak nemetesittetek az eredeti nevet,
Aki nem tudott fizetni a foglalkozasa
Nevet vagy allat neveket kaptak nemetul.

skultety6@gmail.com

(Skultéty Sándor, 2013.03.04 21:32)

Nagy érdeklődéssel olvastam a fenti anyagot. Egy igen fontos megjegyzésem van a szöveg negyedik bekezdésével kapcsolatosan.

Eszerint "Az első olyan említés, amelyben már minden bizonnyal családnévként használatos a „Skultéti”, 1423-as keltezésű. Ekkor Scultéti Gergely érdemeiért Szepes vármegyében a Grenitz folyócskán egy malmot kapott."

A következő kötet:
Erdély középkori püspökei levéltári kutatásai alapján
írta Dr. Temesváry János,
Cluj-Kolozsvár
Ny. Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet Részv.-Társaságnál,
1922

250-ik oldalán a következő szöveg található:
"Midőn pedig arról értesült, hogy Skulteti (így, ékezet nélkül -- S. S. megjegyzése) Konrád előléptetése folytán (1387 -- S. S. megjegyzése) a barsi főesperesség üresedésbe jött, nem késett arra kérni királyi urát, hogy ezt az előkelő egyházi állást is ocscse nyerje el. És Lajos király készörömest magáévá tette kedvelt káplánja óhaját, azzal bízván meg követét, János veszprémi püspököt, hogy nevében eszközölje ki az egyház fejénél Demeter kineveztetését (Demeter Erdély püspöke, 1391-1395 -- S. S. megjegyzése). És minthogy VI. Kelemen pápa (1342-1352 -- S. S. megjegyzése) sem zárkózott el a kérés teljesítése elől, a kis levita 1352 januárius 15-én, "noha még csak tizenöt éves és már előbb is javadalmas esztergomi kanonok volt", ezt a gazdátlan főesperességet tényleg meg is kapta".

Ezek szerint tehát „Skultéti” név első említése nem 1423-as, hanem 1387-es keltezésű.