Abraham Scultetus

1566-1624

protestáns prédikátor, a pfalzi választófejedelmek udvari lelkésze

Abraham Scultetus 1566. augusztus 24-én született egy sziléziai protestáns család gyermekeként Grünberg in Schlesienben (jelenleg Zielona Góra, Lengyelország), amely akkor a Német-Római Birodalom része volt. Apja, illetve ősei a település vezetői, illetve tanácstagjai voltak, innen ered családnevük, a Scultetus.

Megjegyzés: Abraham Scultetus tudomásom szerint nem rokona egyetlen magyarországi Skultétinek sem, családneve arra jó példa, hogy a német Schultheiss (faluvezető, bíró) tisztségből latinosított scultetus kifejezés, illetve státusz máshol is használatban volt Közép-Európában. Esetünkben a szintén a tatárjárás következtében kipusztult (lengyel) lakosság pótlására telepített német telepesek vezetőit Sziléziában ugyanolyan jogokkal ruházták fel, mint nálunk, illetve, hogy ez a tisztség is apóról-fiúra öröklődött és a későbbiekben családnévvé vált, mint Abraham Scultetus esetében is.

Abraham alsóbb iskoláit szülőhelyén, Wroclawban, Freistadtban és Görlitzben végezte. 1588-ban a protestantizmus fellegvárába, Wittenbergbe, majd 1590-ben Heidelbergbe ment teológiát tanulni. Itt lépett be a Rajnai Palotagrófság uralkodója, a pfalzi választófejedelem szolgálatába 1595-ben, aki akkor IV. Frigyes volt. 1600-tól tagja a Pfalzi Egyháztanácsnak. 1609-től Hanau, Cleve és Berg lelkipásztora. IV. Frigyes 1610-ben bekövetkezett halála után fia, V. Frigyes vette át a választófejedelemséget, de Scultetus maradt az új uralkodó udvari lelkésze is, hivatalos címe theologus archi-palatinus volt. 1613-ban londoni házasságkötésére is elkísérte az uralkodót (aki I. Jakab lányát, Stuart Erzsébetet vette feleségül). V. Frigyesre, aki egyébként apja után a Protestáns Unió vezetői tisztségét is megörökölte, nagy befolyása volt Scultetusnak. 1614-ben ő szervezte meg a berlini kálvinista gyülekezetet. 1618-tól a Heidelbergi Egyetem teológia professzora. Az 1618-19 évi dorti (Dordrecht, Hollandia) összprotestáns zsinat egyik kiemelkedő alakja az anglikán lelkéssszel, George Carletonnal együtt. (Ezen a zsinaton fogadták el például, hogy a Biblia nemzeti nyelvekre is lefordítható.)  Amikor V. Frigyesnek 1619-ben felajánlották a cseh trónt, és ő azt –állítólag Scultetus ösztönzésére- elfogadta, vele ment Prágába.

V. Frigyes pfalzi választófejedelem és cseh király

Prágában különböző vallási zavargásoknak is részese volt, az egyik legsúlyosabb a Szent Vitus székesegyház képeinek, ábrázolásainak (közöttük több híres műkincsnek) az elpusztítása. Bukásukhoz és távozásukhoz azonban mégsem ez, hanem az 1620-as vesztes fehérhegyi csata vezetett, ahol a csehek és Frigyes csapatai vereséget szenvedtek a trónkövetelő II. (Habsburg) Ferdinánd és az egyesült német birodalmi katolikus seregektől. (V. Frigyes egyébként elkésett a csatából.) Rövid csehországi uralkodása miatt ragasztották Frigyesre a „Téli király” megnevezést. A protestáns üldözések miatt 1622-ben Scultetus is visszatért uralkodójával együtt német területre, Pfalz akkori fővárosába, Heidelbergbe. A vallásos zavargások és háborúk elől azonban el kellett menekülniük. Abraham Scultetus az Északi-tenger melletti Emdenbe menekült, melynek  lelkipásztora volt haláláig, 1624. október 24-éig.

Fenti metszet feliratának magyar fordítása, amely sírfeliratként is értelmezhető:

„Ékesszólásával ezrek lelkének megmentője

Most a mennyben saját lelkével is törődik.”

Magyar vonatkozásai:

Abraham Sultetusnak életében számos valláselméleti műve jelent meg. Közülük kettőt Szenczi Molnár Albert (Szenc, 1574 – Kolozsvár, 1634) református prédikátor, író magyarra is lefordított, a „Postilia Scultetica” (1618) és a Jubilaeus esztendei prédikáció” címűt, amely a reformáció 100 éves évfordulójára jelent meg 1618-ban. A két nagy formátumú prédikátor személyesen ismerte egymást Heidelbergből, illetve V. Frigyes udvari köreiből, ugyanis Szenczi Molnár Albert is az uralkodó pártfogoltjai közé tartozott.

V. Frigyeshez hasonlóan Bethlen Gábor (Marosillye, 1580 – Gyulafehérvár, 1629) erdélyi fejedelem könnyűlovas csapatai is elkéstek a fehérhegyi csatából, ahol egyébként rajtuk kívül cseh oldalon 800 magyar vett részt. A csata a 30 éves örökösödési háború első jelentős ütközete volt, bár csak egy óra hosszat tartott. A vesztes ütközettel egyébként elveszett Csehország függetlensége is, mintegy 300 évre, mert a Habsburgok Csehországot birodalmuk örökös tartományává nyilvánították a továbbiakban, csak úgy, mint Magyarországot a török háborúk után.

2013. július 12-én