Vitéz Skultéty László, igazgató-tanító

1891-1966

Ez az életrajz nem igazán életrajz, inkább egy kutatás története, amely egy számomra korábban teljesen ismeretlen ember életének, származásának a megismerésére irányult. Vitéz Skultéty László nem volt országos híresség, csak egy tanító, aki igaz magyarként tette a dolgát hazájáért.

Vitéz Skultéty nem a rokonunk, bár egy ideig úgy hittem. Ugyanis a nárai Skultéty család egyik Pestre szakadt ága, kinek leszármazottja Karnik Antalné Binges Éva, a családfáján dédapja testvéreként szerepelteti. Ez azonban nem lehetséges, egyrészt, mert legalább két generációs elcsúszás van vitézünk és vélt testvérei születési ideje között, másrészt, mert a házaspár (Skultéty József és Doma Rozália) valamennyi gyermeke (9) ismert, de egyetlen egyet sem hívtak Lászlónak. Inkább arról lehet szó, hogy Éva nagyapja, a Pestre vándorolt Skultéty János gimnáziumi altiszt, találkozott az akkor már Csepelen tanító Skultéty Lászlóval, és jó magyar emberekhez szokásos módon megállapították a szegről-végről való rokonságot.

Mindazon által izgalmas nyomozásba kezdtem, hogy tisztázzam Vitéz Skultéty László származását. Összesen két adatot találtam interneten, az egyik maga a vitézi rangjának ténye volt egy vitézi listán, a másik pedig egy 1927-ben írott reagálása egy cikkre, amelynek aláírása szerint akkor a Fejér megyei Sukorón volt tanító. Ez utóbbi nyomon indultam el, de előbb álljon itt a cikk.

Reagálás Rothermere lord a Trianoni békediktátum tarthatatlan voltáról írt cikkére, amely 1927. június 21-én jelent meg a The Daily Mailben.

(In: Rubicon, 2009/1-2. szám)

 „Csodálkozva szemlélem azt a kufárkodást, amelyet egyesek folytatnak megszállott területeinkkel. Úgy látszik, vannak férfiak – sőt nők(!) –, akik hivatottaknak érzik magukat arra, hogy hazánk kisebb vagy nagyobb részét átengedjék a konclesőknek. Amíg a Kárpátok a régi helyükről el nem mozdulnak, amíg folyóink ellenkező irányban nem folynak, addig minden „határkiigazító” munka fölösleges idő- és pénzpocsékolás. Rothermere lordnak hálával tartozunk, hogy felénk fordította a rólunk mit sem tudó idegen hatalmasok figyelmét. Minden szaváért nagyon sok köszönet illeti meg, de azt még ő sem kívánhatja, hogy a halálra ítélt ország saját kezével illessze önmagára az akasztókötelet. Mi, magyar tanítók, a régi határokban látjuk a Rothermere-vonalat. Rothermere lord könnyű helyzetben van! A La Manche-csatornát nem tudja átlépni – sem bocskorral, sem mezítláb – az oláh, cseh, szerb, mint a minekünk húzott trianoni pókhálóhatárt.”
vitéz Skultéty László tanító, Sukoró

Miután kiderítettem, hogy Sukorón egyházi iskola működött, bejelentkeztem a Székesfehérvári Püspöki Levéltárba, hogy az iskola adatait áttanulmányozva nyomára leljek Vitéz Skultéty László adatainak. Sok adatot találtam róla, a legfontosabbat azonban, hogy hol született és kik voltak a szülei, sajnos nem. Megtudtam az anyagokból, hogy Sukoróra Iszkaszentgyörgyről került, ahol 1913. és 1919. között kántortanítóskodott. 1912-ben lépett szolgálatba, mint végzett diplomás tanító, ez azonban még úgynevezett önkéntesi év volt katonai szolgálattal. Iszkaszentgyörgyön az 1913. szeptember 8-ai iskolaszéki ülés két pályázó közül választotta meg tanítónak. Jövedelme 600 korona volt, emellett jogosult volt egy egyszobás lakásra is. Egészen 1919-ig itt tanított –közben katonai frontszolgálatra is behívták- , majd az 1919. szeptember 21-ei sukorói iskolaszék a két tanerős iskola kántortanítójává választotta négy jelölt közül. Jövedelme itt is 600 korona volt, de ennek nagy hányadát 23 hold föld bérleti díja jelentette. Itt azonban már két szobás lakást kapott. Egészen az 1926/1927-es tanév végéig itt tanított. Közben valamennyi iskolaszéki ülést ő jegyzőkönyvezett, mint iskolaszéki jegyző. Elválása nem ment simán Sukoróról, az utolsó jegyzőkönyv közte és az új tanító közötti osztozkodásról szól 1928 januárjában, de aztán békében kiegyezett vele és a községgel is. Itt már iskolaigazgatóként –és vitézként- tünteti fel a jegyzőkönyv. Következő és egyben utolsó állomáshelye Csepel volt. Életének erről a szakaszáról szinte semmit sem tudunk. Születéséről az iszkaszentgyörgyi és sukorói anyagokból sajnos csak annyi derül ki, hogy 1891-ben született. (Nagy segítségemre volt az anyagok tanulmányozásában Mózessy Gergely levéltárvezető.)

Visszakanyarodtam tehát a vitézi vonalra. Itt több nehézséggel kellett szembe nézni, egyrészt ugyanis a vitézi rend valamennyi iratanyaga megsemmisült Budapest szovjet ostroma alatt, másrészt jelenleg több szervezet is létezik, amely egyedül és kizárólagosan magát tartja a vitézi rend örökösének.

Rövid kitérő a vitézi címre:

A Vitézi Rend magyar alapítású rend, amelyet Horthy Miklós kormányzó alapított 1920-ban. Olyan személyeket avattak a rend tagjaivá, akik harcokban, vagy esetleg egyéb módon tűntek ki a magyar nemzet szolgálatában. Gyakorlatilag a nemesítés egyfajta pótlását jelentette, a nemesítéshez ugyanis csak a királynak lett volna joga, de mivel Magyarország a két háború között király nélküli királyság volt, ezt a jogot senki sem gyakorolhatta. Ezért iktatta törvénybe a kormányzó ezt az elismerési formát. A vitézzé avatottak vitézi telket, azaz földbirtokot is kaptak, és a „vitéz” előnevet használhatták, a cím használatára a legidősebb férfi leszármazott is jogosulttá vált. 1921 és 1944 között 23.800 főt avattak vitézzé.

Kutatói tanácsra a Vitézi Rend Magyarországi Központját kerestem meg, ahol vitéz Pintér Árpád budapesti törzskapitány készségesen segített, amit ki tudtak deríteni a keresett személyről, azt egy héten belül megküldte. Így kiderült, hogy Skultéthy László (az ő anyagaikban th-val írták a nevét) a 4. honvéd gyalogezredben szerezte érdemeit, amelyek az alábbiak voltak:

-     III. osztályú Katonai Érdemrend kardokkal

-     Bronz vitézségi érem

-    Legénységi I. osztályú ezüst vitézségi érem

-     Károly Csapat Kereszt és

-     2-es Sebesülési érem.

Mindezekr tekintettel 1926-ban vitézzé avatták, annak tiszti fokozatát kapta. Kiderült végre születési dátuma és helye is: Mezőkovácsháza, 1891. (A vitézi rend anyagaiban Skultéty László már csepeli igazgató-tanítóként szerepel.) Az igazi meglepetés az volt, amikor egy későbbi levélben a fényképét is megküldték! (Felső kép.)

Mezőkovácsháza jelenleg Békés, korábban Csanád megyei település, így már csak a térbeli távolság miatt is valószínűtlen a nárai Skultétyakkal való rokonsága.

Közben, különleges adalékként megtaláltam az Országos Széchenyi Könyvtár gyászjelentés gyűjteményében a gyászjelentését.

 Vitéz Skultéty László gyászjelentése 1966-ból 

Eszerint 1966-ban Dunaújvárosban halt meg és a csepeli temetőben temették el. Bizonyos, hogy volt legalább egy gyermeke és egy unokája – ez a gyászjelentésből kiderül. Érdekes lenne kideríteni az unoka (vagy unokái) kilétét, vajon tudja-e, hogy nagyapja ilyen rangos elismerésben részesült. (Értelem szerint a 60-as évek-beli gyászjelentés nem tüntethette fel a vitézi címét.) A gyászjelentés nyomán a dunaújvárosi polgári anyakönyvben megtaláltam a halotti bejegyzését, de sajnos sokkal több adatot ez sem tartalmaz. Szülei neve Skultéty László és Eckel Vilma, született 1891 szeptember 9-én, Kaszaperen. (Kaszaper néhány km-re van Mezőkovácsházához.) Mivel elváltként tüntették fel, így nem írták be volt felesége nevét, és ezen kívül a bejelentő személyét is kihúzták. Valószínűleg élete végén vagy gyermekénél, vagy testvérénél élt. Halála oka szívkoszorúér-elzáródás volt.

Bár Vitéz Skultéty László nagy valószínűséggel a térbeli távolság miatt nem rokonunk, mégsem bántam meg, hogy megismerkedtem egy, a Skultéty családnevet viselő, tettei és megnyilatkozásai alapján ízig-vérig becsületes magyar értelmiségi életútjával.

Németh József, 2011. decemberében

Kiegészítés 2014. május 4-én:

Megtaláltam a MACSE adatbázisában Skultéty László egyik házasságának bejegyzését. A frigy 1944. december 5-én Székesfehérvárott köttetett, és első neveként nem László, hanem Gyula szerepel, státusza pedig özvegy. (Ekkor már 53 éves volt.) A menyasszony, Széles Erzsébet,  szintén özvegy, 46 éves, román állampolgár, Nyüveden, Bihar megyében született. Házasságuk nem volt hosszú életű, az utólagos bejegyzés szerint 1946-ban Debrecenben felbontatott. Épp ez, és a feleség román állampolgársága vetette fel bennem azt a gyanút, hogy házasságuk érdekházasság lehetett, „vitézünk” a Romániából átköltözött asszonynak így tette lehetővé azt, hogy magyar állampolgárságot kapjon.

(Nyüved birtokosai között a 18. század végén és a 19. század elején a Széles család is megemlíttetik.)