A Skultéti név eredete

A skultéti szó a kora-középkorban még nem családnév volt, hanem egy jogállás, státusz, mondhatni foglalkozás, de inkább tisztség megnevezése. Német eredetű magyar megfelelője a soltész (<Schultheiss=falusi bíró), ennek a középkori latin változata volt a scultetus. Ezt magyarították aztán skultétira. Az „i” végződés illeszkedett azoknak a magyar családneveknek a csoportjához, amelyek a valahonnan való származást jelölték, de hangsúlyozni kell, ez csak formai hasonlóság, mert „Skultét” település nem létezik és sohasem létezett.

De kik is voltak a „skultétik” ? Többnyire német eredetű telepesek vezetői voltak, akik a 12-13. századtól kezdve érkeztek a Felvidékre (ma: Szlovákia). A telepítés a tatárjárás után vett nagy lendületet, részint a megfogyatkozott lakosság pótlására is. A behívottakat az erdővel sűrűn benőtt hegyvidékekre telepítették, abból a célból, hogy ezeket a területeket is művelésbe vonják. Ezeknek a telepes kolóniáknak volt vezetője a „skultéti”. A közösség az erdőirtásért és letelepedésért cserébe különböző kiváltságokat élvezett, például 16 évre adómentességet kaptak. Vezetőjük, a skultéti a továbbiakban sem adózott, sőt jogot formálhatott a telepes közösség adójának egy részére, bíráskodhatott, adómentes telek- és földtulajdona, kocsma- és malomtartási joga lehetett. Helyzete egyfajta köztes helyzet volt a jobbágy és a földesúr között. A skultéti cím és az ezzel járó kiváltságok örökíthetőek voltak apáról fiúra, de eladni is lehetett. A későbbi századokban elő is fordult, hogy egyes községek skultéti tisztségét –és az ezzel járó kiváltságokat- a falu (magyar) földesura megvásárolta.

A Skultéty családnevűek ősei tehát mindenképpen felvidéki eredetűek voltak, mert sehol máshol, mint az országnak csak ebben a részében alakult ki ez a tisztség és ez az elnevezés. (Pontosabban: a tisztség Erdélyben is kialakult, de ott kenézeknek hívták őket.)

Illetve, az igazsághoz tartozik, hogy a scultetus kifejezés nem csak a magyarországi latinban létezett, ugyanígy hívták például a Sziléziába betelepített németek községvezetőit is, akiket szintén a tatárjárás után megfogyatkozott lengyel lakosság pótlására telepítettek a területre - a tisztség helyenként ott is családnévvé alakult. (Abraham Scultetus, 1566-1624, Lásd a Híres Skultétiak menüpontban.)

Az „scultetus” szó első, magyarországi oklevélben történt említése 1283-ból való. Ebben egy bizonyos Scultéti Henrik egy erdőt kap érdemeiért Boleszláv krakkói fejedelemtől Podolín mellett. Az oklevélből nem állapítható meg, hogy ő státusza jelzéseként, vagy már családnévként viselte-e a skultéti nevet, azaz utódai örökölték-e, vagy csak jelzőként, helyzete megjelöléseként írták a neve elé. Az első olyan említés, amelyben már minden bizonnyal családnévként használatos a „Skultéti”, 1387-es keltezésű. Az okiratban arról van szó, hogy Skulteti Konrád távozásával megüresedett a Barsi Főesperesség. Egy 36 évvel későbbi, vagyis 1423-ban kiállított adományozási okiratból pedig megtudjuk, hogy Scultéti Gergely érdemeiért Szepes vármegyében a Grenitz folyócskán egy malmot kapott.

A „scultéti”-ak közül egyeseknek sikerült a magyar nemesség sorába emelkedni, míg másoknak nem. A nárai Skultétiak eddigi kutatásaim alapján a nemességgel nem bíró Skultétiak sorába tartoztak, Náraiba telepedett ősünk agilis, azaz félnemes jogállású volt.

A török háborúk lezárulása után, 1715-ben és 1720-ban is készült egy országos adóösszeírás. Az előbbiben 15, az utóbbiban 24 Skultéti (ide értve a más írásmódokat is) neve szerepel, kizárólag csak felvidéki megyékben. (A legtöbb Trencsén és Nyitra megyében). Ezek az összeírások számunkra azért érdekesek, mert a nemességgel nem bírók adatait tartalmazzák, így valószínű, hogy felvidéki ősünk is közöttük van. Az első anyakönyvek a Felvidéken az 1700-as évek elejétől maradtak fenn, van néhány ritka kivétel is az 1600-as évek végéről. Magyarországon hasonló a helyzet, de az anyakönyvek itt inkább az 1730-as évektől indulnak. Az anyakönyvek adatai szerint a Felvidékről az 1700-as évek első évtizedeiben kezdtek lassan dél felé húzódni egyes Skultéti családok, először az Észak-Magyarországi megyékben tűnik fel a név: Hont, Komárom, Győr, Fejér, Heves, Nógrád és Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyében 1750 előtt fordulnak elő Skultéti születések. A Náraiba történt 1733-as betelepülés így mindenképp a korai betelepülések közé tartozik.

Nagy Iván „Magyarország családai…” című könyvét 1863-tól kezdődően állította össze, ez kizárólag nemesi családokat tartalmaz. Ő a nemességel bíró Scultéty család ősi fészkének Alsó-Lehotát (jelenleg Dolná Lehota, Szlovákia) jelöli meg, ahol még abban az időben is a Skultétiak voltak a fő birtokosok, és több nemesi család előnévként is ezt viselte. Leírja, hogy ezen a néven legalábbis két nemes család van, mert két különböző címert használnak. Ez időben a család már szétszóródott szinte az egész Nyugat-Felvidéken, tagjaik Gömör, Moson, Nyitra, Pozsony, Trencsén, Zólyom megyékben éltek. A 19. század utolsó éveiben és a 20. század elején megjelent, Magyarország vármegyéit bemutató sorozatban ezen kívül más, távoli megyék (pl. Szatmár, Bács-Bodrog) leírásánál is találkozunk a képviselőivel. (Vas megyében azonban nemesi jogállású Skultétyakkal érdekes módon nem.) A források alapján négy nemesi jogállású Skultéty családot tudtam elkülöníteni, a már említett alsólehotai előnevűn kívül andrásfalvai, szopori és alsószalontai előnevű családokat - az első három család nemesi címere is fennmaradt.

Ezen a ponton le szeretném szögezni, hogy fenti kitérő csak a név eredetét taglalta, és számtalan Skultéty vagy Skultéti élhet úgy a világban, hogy nem rokonai egymásnak, mivel, a „Skultéti”, mint családnév, elsősorban nem egy meghatározott, közös eredetű családot jelzett, hanem inkább egy státuszt, amelyből a családnév kialakult.

Ennek ellenére, régi hagyományokban és mai kutatásaimban, ismeretségeimben is tapasztaltam, hogy a Skultéty/Skultéti  családnevűek valamennyien rokonoknak tartják egymást, függetlenül attól, hogy nemesi vagy nem nemesi jogállása volt a családnak - ez egy nagyon szép dolog. Nagy összetartó erőt jelent például Skultéty László (1738-1831), a világ legöregebb huszárjának személye, akit szinte minden Skultéty család oldalági ősének tart.

(Lásd a Híres Skultétyak menüpontban.)

Legutóbb módosítva: 2014. június 2.